Több helyről is olvasni, hogy érdemes jól megtervezni a tanulási időbeosztásunkat (ez persze nem csak a nyelvtanulásra vonatkozik), amihez nem csak a hosszútávú időbeosztás tartozik hozzá, hanem bizony a napi, vagy akár órás lebontás is. 

Ismeretes, hogy érdemes a tanulások között szüneteket tartani, kicsit felfrissülni, hogy utána újult erővel tudjuk magunkat belevetni az újabb kihívásokba. Azonban ehhez még hozzá lehet tenni azt is, hogy azért is érdemes ezt a modelt követni, hiszen így figyelmünkkel is játszunk. Mikor megszakítjuk a tanulást, ergo máshová irányítjuk a figyelmünket, majd utána ismét a tanulásra koncentrálunk, akkor "kénytelenek" vagyunk elménket "tornáztatni" - annak újra bele kell merülnie, keresztül kell mennie azokon a fázisokon, amik a tanulás folyamán elengedhetetlenek. Tehát ismétlünk. Minden egyes alkalommal, mikor újra nekiállunk tanulni.

Ezt magam is megfigyeltem, hogy érdemes a tanulási szakaszokat 20, maximum 30 perces időközökre osztani. Utána kicsit teszek-veszek, iszok valamit, sétálok pár percet, majd folytatom - így kénytelen vagyok újra ráhangolódni a dologra. És ez az a folyamat, ami olyan eredményessé teszi az ismétlést. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy megértés nélkül felesleges az ismétlés! Ezt soha nem szabad elfelejteni. Ekkor történhet a legrosszabb, kialakul valami repetitív reflex, ami helytelen használathoz, ne adj isten, félreértéshez vezet, aminek ugye nem kell magyarázni a következményeit.

Számtalan helyről olvasni, hogy érdemesebb így 4x30 percet tanulni, mint egyben 2 órát. Én is érzem, hogy ez a megfelelő módszer, így ezt is figyelembe fogom venni a további tanulások során.

Spanyol tanulmányaim folytatódnak a Pimsleur kurzus után is. A Learning Spanish Like Crazy anyagra esett a választásom, melyet pár szóban be is mutatnék. 

Két szint létezik belőle, melyek összesen 34 óra tananyagot tesznek ki, mely így nagyjából egy hónapnyi tanulást igényel (feltételezve, hogy minden leckét elég egyszer meghallgatni). Természetesen ez is az alapoktól indul, de egészen más megközelítésből - ami azért jó, mert ha az alapokat több nézőpontból is látjuk, jó eséllyel sokkal jobban megértjük azokat. Utána meg már gyerekjáték, mondhatnók. 

Tehát a kurzus módszere hasonlít a Pimsleuréhez - először hallunk egy párbeszédet, majd szépen szavanként elmagyarázzák, aztán ki is kérdezik tőlünk az anyagot. 

A Pimsleur letudása után már könnyűnek tűnik, így azonban sokkal jobban tudunk koncentrálni a kiejtésünkre! Mivel a feladatok eleinte könnyűek és sok-sok van belőlük, valóban jól berögzülnek a dolgok - legalábbis tapasztalatom szerint. Már az első két leckénél észrevettem, hogy többször oda sem figyeltem (mással is foglalkoztam közben) és automatikusan jöttek a válaszok. Pontosan ez az, amit akarok. Már csak rá kell jönni a trükk nyitjára, hogy hogy van ez így - és azon a vonalon kell elindulni. 

Külön jó, hogy teljes szövegátírással érkezik az anyag, így helyesírásunkat is javíthatjuk vele (speciel én az írás-olvasást hátrébb szorítom, majd ha már rendelkezem egy bizonyos tudással). Ja igen, az anyag a latin-amerikai spanyolt tárgyalja (főleg kiejtésbeli különbségek vannak, de abszolut nem zavaró. Még annyira sem, mint az angol különböző fajtáinál.)

Így tehát megvan a közvetkező hónapra a penitencia - így van időm a következő lépésen gondolkozni. Május 10-ig van még majdnem három hónapom. 

Lezárult egy újabb hét, több jelentős haladás is történt nyelvtanulási ügyben. Először is lezártam a Pimsleur spanyol kurzust (már csak pár olvasási rész van hátra), így most következik a legizgalmasabb rész: a hogyan tovább? Egyelőre a Learning Spanish Like Crazy (LSLC) megoldás tűnik az esélyesnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon hasonlít a Pimsleurre, másrészt pedig (számomra fontos és a Pimsleurnél ez nem volt teljesen jól megoldva) a mindennapi spanyol beszédet oktatja - úgy, ahogy a barátainkkal beszélgetünk. Ennek folyományaképpen mindig a tegezős formát használják, ami jó, mert a Pimsleur szinte kizárólag a magázással operált, és valljuk be, az elég furcsán hangzik, ha újdonsült barátainkat simán lemagázzuk (kivéve persze, ha üzleti megbeszélésre megyünk Mexikóba).

Nagyjából egy hónapot fog igénybe venni ez a rész, szépen megcsinálom az időbeosztást az angol tanulmányok mellé és majd leírom azt is. 

További érdekesség még angol fronton, amit Attila barátom ajánlott: konkrétan ez. English Teacher John vicces formában közöl podcastokat, amikben egyszerű és használható módon tálalja az angol nyelv részleteit. Elsőre mondjuk kicsit összefüggéstelennek tűnt, ám sok jó dolog van benne - vannak gyakorlatok (az élő nyelv használatával) és majdnem minden részben van egy-egy speciális angol kifejezés vagy szleng, amit elmagyaráz - ami megintcsak jó, hiszen a használt nyelvre tanít. A leckék nem hosszúak, érdemes többször meghallgatni őket. Ezt szintén beiktatom a napi menetrendbe, kb. 15-20 percet minden nap. Hasznos. 

Ja, és még egy aranyos kis oldal (via Pappito), amiben az új-zélandi szlenggel ismerkedhetünk. Nagyon vicces dolgokat lehet találni! 

A hét témája még a tyúk meg a tojás nyelvi megfelelője: a kezdők angoltanulása. Azaz, hogyan álljon neki valaki az angol nyelv tanulásának teljesen a nulláról. Sajnos jelen pillanatban használható észrevétellel még nem tudok szolgálni (csak kósza ötletek szintjén élnek), ám alakulóban van a dolog. Végezetül ismét jöjjön a táblázat a heti eredményekről:

A kontextus (szövegkörnyezet) bizonyára nem ismeretlen fogalom. Többször olvastam már róla, hogy hasznos kontextus alapján nyelvet tanulni - azaz nem szabad különálló szavakat magolni (többek között Lomb Katótól, de például legutóbb AJ Hoge-tól is).

Az más kérdés, hogy a szavakat külön-külön értenünk kell. Azonban a nyelv kifejezésekből épül fel. A tegnapi nap magam is meggyőződtem róla, hogy "kontextusul" tanulni megéri. 

Hallgatván az Effortless English anyagot, éppen a negyedik leckénél járok, melyet éppen hetedjére hallgattam meg (természetesen miután a szótanító részt teljes mértékben megértettem, azaz magában a lecke tananyagában már nem volt ismeretlen szó vagy fogalom) - ekkor a mentor feltette a kérdést, hogy Grace (történetünk főhőse) hol lakik, Phoenix-ben vagy Los Angelesben? Természetesen emlékeztem, hogy Phoenix-ben, ám egyből az is beugrott, hogy Phoenix, Arizonában. Mindenféle gondolkodás nélkül. Tudatosult bennem, hogy Phoenix Arizona államban van. Tehát maga a Phoenix szó "magával rántotta" az Arizona szót. 

Ez a kis történet nem lenne olyan izgalmas, ha elsiklanánk a tény felett, miszerint ugye a nyelv kifejezések, frázisok összeépítéséből áll. Azaz ha tudjuk, hogy mondjuk spanyolban a segédigék után főnévi igenév alakot használunk minden esetben (puedo comprar algo - tudok venni valamit), akkor a megfelelő gyakorlás után automatikusan a megfelelő alakot illesztjük a "puedo" (és persze más segédigék) után. Azaz nem csak a "venni"-vel tudjuk ezt megtenni, hanem a "futni", "aludni", "mosogatni" "kézenállni" ésatöbbi dolgokkal is. Magyarul: gondolkodás nélkül. Legalábbis látszólag gondolkodás nélkül. Ám mivel kifejezéseket fűzünk össze, nyelvtanilag helyesen, ezért sokkal több időnk van "gondolkodni" a következő helyes formulán. Tulajdonképpen időt nyerünk az egésszel. 

Ezért érdemes tehát mondatokat és kifejezéseket megérteni és megtanulni. Jómagam elhatárolódom a repetitív, gépies ismétléstől, hogy "majd-csak-megjegyzem-így" - mert így átesünk a ló másik oldalára: ha egy kifejezést túlontúl "begyakorlunk", akkor beszéd közben is automatikusan előjöhet, ha egy másik kifejezés is ugyanazzal a szóval kezdődik. Ezért fontos, hogy értsük és csak utána gyakoroljuk. Hogy utána tudatosan tudjuk kicserélgetni az egyes szavakat a kifejezésekben. És így fogunk folyamatosan kommunikálni.  

Már egy ideje minden nap rendszeresen használom AJ barátunk Effortless English anyagát, jelenleg a 4. leckénél tartok, ahol már kezdenek előfordulni használható dolgok és már nem annyira könnyű. Szerencsére. Azonban közben feliratkoztam az úriember hírlevelére is, amiben felhívta figyelmemet a kiejtésre.

Persze ez minden nyelvtanulónál központi téma, csak valaki magasról tesz rá, mert hogy minek. Azonban Lomb Kató felhívja a figyelmünket arra, hogy érdemes már nyelvtanulásunk legelejétől kezdve odafigyelni a kiejtésre - miután megszoktuk, már úgyis magától fog jönni és később nem lesz vele gondunk. Míg ellenben ha csak egy idő után akarnánk korrigálni helytelen kiejtésünket, sokkal nehezebb dolgunk lenne.

Szóval AJ elregélte, hogy sok-sok kiejtés és akcentus-oktató anyaggal találkozott már, de hogy egyik sem volt az igazi. Ellenben egyet talált, ami mégis használható, nevezetesen ezt. Meglestem a dolgot - Ann Cook kedélyesen magyaráz az akcentusról és a kiejtésről (figyelem, nem ugyanaz a kettő!), majd rengeteg gyakorlat is van - a történet négy cd-s, jár hozzá könyv is. A cd-ket persze érdemes többször meghallgatni és mindennap gyakorolni egy kicsit - állítólag 15-20 perc már jónak számít. Hogy mennyi időn belül? Azt ráhagyom az Ausztrálokra eldönteni - ha majd állandóan azt kérdezgetik, hogy amerikai vagyok-e, akkor tuti jó a módszer. Mindenesetre beépítem a napi menetrendbe. Egy pár hét múlva pedig összefoglalom a tapasztalatokat.

Még a múlt héten kitaláltam, hogy csinálok rendes adminisztrációt a nyelvtanulásról - nos, hogy ez mennyiben valósult meg, majd meglátjuk. Maradjunk annyiban, hogy van admin. A magam részéről így támasztom meg nehezen megszerzett tudásom és tekintek rá vissza büszkén. Ezentúl minden héten - előreláthatólag kedden - kiaggatom ide a nyelvtanulási kis táblázatomat, hátha érdekel valakit. Esetleg nem tudja, hogy induljon el a saját adminisztráció elkészítésében. Bátran lehet tovább fejleszteni - meg nekem is megmondani jól a tanácsokat! 

Amint látszik: 3,7 órát töltöttem spanyollal, ami lehetne több is, de jelenleg ennyire futja - nemsokára kicsit jobban átszervezem a dolgokat és szeretném 10 fölé tolni hetente. Az időmenedzsmentről is vannak már homályos fogalmaim, így azokat is idekarcolom majd, mindenki okulására, hátha. 

Angollal 11 órát töltöttem, mely teljes mértékben az Effortless Englishből tevődik össze. AJ barátunk hangja már kezd kissé irritálni, azonban változatlanul bízom a módszerben. Egyszerűen tudom, hogy valami ilyesminek kell lennie a megfelelő módszernek. Aztán majd meglátjuk. Összevetek mindenfélét és leírom a tapasztalatokat. Összesen 14,9 órát töltöttem nyelvtanulásból a lehetséges 168-ból.

A kíméletlen számok imhol (mivel nem sikerült rájönnöm, hogyan működik ez a remek blog.hu motor, nem lehet rákattintani a képre, hogy nagyba tolja ki, ezért csak a "jobb kattintás - view picture" kombó működik Rájöttem hogy kell, lehet kattintani!):

Nemrég akadtam bele az Effortless English oktatóanyagba. Minthogy angolom csiszolgatását soha nem adom fel, igen megörültem, hogy végre valami használhatónak tűnőt találtam. Túlkínálat van. Annyi angoloktató anyag van, hogy az ember azt sem tudja, merre kapja a fejét. Persze egyik használhatatlanabb, mint a másik. 

Egy szépségkirálynővel készült interjút az Effortless English-ről itt olvasható.

Egy olyan "fogas" kérdésnél, mint a nyelvtanulás, rettentő módon szükség van a helyes adminisztrációra, a gondos tervezésre, a jól felépített struktúrára - ha ezt jól kidolgoztuk, akkor már félig nyert ügyünk van.

A lényeg: nem szabad kapkodni és főleg nem egyszerre mindent akarni! A nyelvtanulás folyamatos dolog, nincsenek kimondott lépcsőfokai, meg kell tanulni észrevenni a saját haladásunkat. Ennek méréséről egy később posztban fogunk megemlékezni. El kell fogadni, hogy jövő hétvégére nem fogok tudni japánul - de már tudhatok valamit japánul. Észre kell venni, hogy valamit már tudunk, használhatjuk, a miénk. Ezerszer könnyebb a haladás - van visszaigazolás, van sikerélmény.

És itt jön a lényeg: a tervezés. Noha azt írtam az előbb, hogy nincsenek lépcsőfokok, azért mégis jól beoszthatjuk menetrendünket. A Pimsleur tananyagok többsége 90 leckét tesz ki, melyből minden nap egyet kell megtanulni - ideális esetben tehát három hónap alatt a zsebünkben lesz az átadni kívánt tudás. Szögezzük le magunknak: akkor minden reggel, munkába/suliba/egyéb helyre menet a Pimsleur leckét fogom hallgatni. Mondjuk ki! Írjuk le! Csináljunk belőle táblázatot! Csináljunk belőle grafikont! És mikor egy leckét letudtunk, jelöljük be. Minden nappal feljebb jutunk a nyelvtudás Csomolungmáján. Fontos, hogy jelöljük fizikailag előrehaladásunkat, hiszen ez ad róla valódi visszajelzést, hogy igen, tudom. Bármennyire banálisan is hangzik, rengeteget segít abban, hogy holnap is leüljünk foglalkozni a nyelvvel. Tapasztalat.

A magam részéről még három hónapom van intenzíven foglalkozni a spanyollal. Nemsokára megszerkesztem Exceles formában a menetrendemet és kiaggatom ide, hátha segít valakinek a tervezésben. Mert a sikerhez három dolog kell: érdeklődés, tervezés, adminisztráció. Pont.

A napokban rájöttem, hogy milyen fontos is valójában az, hogy egy nyelvre "ráérezzünk". Sokan mondják, hogy beleszerettek a francia nyelvbe (a zengésébe, a szépségébe, stb.), mert nagyon tetszik a kultúrájuk, az emberek, az ételeik, a zenéjük és még sorolhatnánk. Mások teljesen ráfüggenek a japánra, mert állandóan manga filmeket néznek. Némelyek az oroszt preferálják, mert viccesnek tartják és valamiért vonzza őket a tajga, meg a -40 fok. 

A helyzet azonban az, hogy sokkal könnyebb egy nyelvet tanulni, ha az ember szereti azt. Ezzel sok újat nem mondtam, feltételezem. De ezt a folyamatot mesterségesen is gerjeszthetjük! Persze ha alapból kiráz minket a hideg a francia kiejtéstől, akkor inkább ne erőltessük azt (hacsak nem valami csúnya fizetésemelés jár mellé. Most persze csak viccelek.).

Tehát vegyük az én esetemet: elkezdtem spanyolul tanulni - bevallom, részben azért, mert karrierem szempontjából még jól jöhet, hiszen világnyelvről beszélünk. Menet közben azonban nagyon megtetszett, a logikus átgondolása, a dallama, stb. Ennek következtében egyre többet akarok vele foglalkozni. Már nem csak a múlt idő képzését akarom megtanulni, hanem azt is szeretném tudni, hogy Kolombusz hogy fedezte fel Amerikát, hogy milyen hódításokat végeztek, hogy mit esznek, hogy mitől beszélnek olyan gyorsan, hogy miért tartanak állandóan sziesztát, hogy miért nem jó a sörük, hogy mitől van annyi energiájuk, hogy. A sor végtelen. Maga a kultúra kezdett el érdekelni. Nosza, ugorjunk bele! 

Amúgy is nagy kedvenc zenekarom a Ska-P, de mostanában extrán sokat hallgatom. Ezenkívül leporoltam a Cypress Hill spanyol nyelvű lemezéről is a port és bizony gyakran forog nálam. A napokban befejezem a Pimsleur harmadik szakaszát is, és azt megünneplendő, arra gondoltam, főzök valami tradícionális spanyol (mexikói, stb.) kaját - remélhetőleg jól sül el. A wikipedián olvasgatok egy kicsit a spanyol történelemről. A busuu.com-on spanyol emberek társaságát keresem. 

Ezt az egészet úgy hívják: belemerülés. Elmerülni a kultúrában, felvenni a ritmusát. Ráérezni az ízére. Megérteni, ami mögötte van. Ezerszeresen megkönnyíti és ami még fontosabb: élvezetesebbé teszi a nyelvtanulást. Becsület szavamra. Próbáljátok ki. Ja, és nem csak saját tapasztalatról beszélek, hanem A.G. Hawke is ezt mondja. Azt hiszem Paella lesz a menü jövő héten. 

Ugyebár minden Pimsleur lecke fél órás. Pimsleur doktor azt ajánlja, hogy ne készítsünk semmiféle jegyzetet, ne próbáljunk leírni semmit, stb., csak és kizárólag a leckére figyeljünk. Van benne valami, azonban ennek mégis ellent mondtam. 

Ahogy hallgatom a leckét, az új szavakat és hasznosabbnak vélt mondatokat kiírom a telefonomba egy excel táblába (természetesen mind a spanyol, mind az angol részét), hogy biztos meglegyen írásban a tudás. Ezekből később szótanuló kártyákat csinálok és üres perceimben lapozgatom őket, így folyamatosan felidézem és meglepő hatékonysággal megjegyzem azokat. 

A doki azt is mondja, hogy akkor menjünk tovább, ha a lecke legalább 80%-ára megfelelően tudtunk válaszolni - ha nem, akkor hallgassuk meg újra. Én a következő módszert találtam ki: mindenképpen tovább megyek és öt leckénként ismételek. Hogy miért? Mert már számtalanszor előfordult, hogy egy későbbi leckében megértettem azt, amit korábban nem - és immáron a teljes tudással tudok visszamenni, újra meghallgatni és sokkal többet profitálok így belőle. Tehát mikor az ötödik leckénél tartok, akkor ugyanaznap meghallgatom az első leckét is - ekkor azonban már tényleg csak a leckére koncentrálok, nem kell irogatnom semmit. Másnap meghallgatom a hatodik leckét és utána a másodikat, harmadik nap meghallgatom a hetediket és a harmadik leckét és így tovább. Tapasztalatom szerint ez remekül működik. 

Sőt, azt is megfigyeltem még, hogy ha egy leckét emilyen "felületes" módon tanulom csak először, majd később újra visszatérek rá, sokkal jobb hatásfokkal működik - egyszerűen az ismétlésből fakadóan. Tehát többet ér, mintha azt a fél órát erőködve, csak arra figyelve használtam volna fel, majd soha többé nem hallgatnám meg újra. 

Ezután, ha végigértem egy szinten (ami 30 lecke), akkor találomra kiválasztok pár leckét és az utcán, reggelizés közben, elalvás előtt, stb. hallgatom őket, tovább mélyítve a tudást. Majd átlépek a következő szintre. 

Beszéljünk most arról, hogy mire van szüksége a nyelvtanulónak fizikailag. Viccesnek tűnhet a dolog, ám szintén saját tapasztalat, hogy ha alaposan előkészülünk, sokkal könnyebben és szívesebben állunk neki tanulni. 

Egy szépen rendben tartott asztal a megfelelő könyvekkel, szótárakkal, papírokkal, ceruzákkal, ragasztóval, szótanuló kártyával sokkal inkább sarkallja az embert, hogy minden nap leüljön foglalkozni a nyelvvel. 

Egyes vélemények szerint jó, ha mindig ugyanazon a helyen tanulunk, mert megszokjuk, a "részünkké" válik, míg más vélemények szerint (a Head First oktatókönyvek) pedig az a jó, ha folyamatosan változtatjuk a helyünket, egyszer zenét halllgatunk, egyszer sétálunk tanulás közben, ezzel is mindig új ingerekkel bombázva elménket, így az nem unja meg a tanulás "monotonságát". Ezt mindenkinek kell magának kitapasztalnia. 

Ajánlott beszerezni egy szép nagy füzetet, amiben az összes vonatkozó dolgot le tudjuk jegyzetelni, hogy EGY helyen legyen minden, mert nincs annál idegesítőbb, mikor nem találunk valamit. Legyen jó ceruzánk a szép ábrák rajzolásához, radír, toll. Fontosak a nyelvtanuló kártyák (vagy Flashcardok), melyekből ne a boltban kapható, előregyártottakat vegyük, hanem teljesen üreseket, melyeket magunk fogunk kitölteni. 

Ezenkívül érdemes beszerezni egy nagyobb tárhellyel rendelkező mp3 lejátszót, hogy bárhol/bármikor tanulhassunk - ez az időmenedzsment egyik alapfeltétele. Kell még egy kis notesz és toll, ami mindig legyen nálunk, hogy bármi eszünkbe jut (új szavak, kérdés, ötlet, stb.), azt azonnal le tudjuk írni - elég kellemetlen, ha ez miatt kiesik valami haladásunkból. 

A magam részéről a telefonomon lévő excel-kezelő programba szoktam menet közben jegyzetelni a megtanulandó szavakat, melyekből otthon flashcardot csinálok. Az egész telefonos dolog tehát egy híd, egy fontos elem, hogy a szavakat/frázisokat ne felejtsem el, míg leírom szótanuló kártyára, akkor pedig már egy életre megmarad, amit bárhol, bármikor használhatok (excelből/szótárfüzetből szavakat tanulni tized annyira nem hatékony!).

Egyelőre tehát ennyi, de az előkészületeknek nincs még vége, hiszen mindig lehet finomítani, tökéletesebbé tenni a folyamatot. A cél: a lehető leghatékonyabb időkihasználás, a lehető legjobb hatásfokkal. Így leszünk eredményesek.

Alapos ember lévén általában nem ugrok neki semminek felkészületlenül. A jó munka és kellő hatásfokhoz létszükséglet a jó szervezés, előkészítés, mintegy a táptalaj betrágyázása, hogy egy ilyen agro-hasonlattal éljek. 

Egyedüli nyelvtanulóként fontos a jó anyagok begyűjtése. Azonban a "jó" elég tág fogalom, főleg olyan elterjedt nyelveknél, mint az angol vagy a spanyol. Egyszerűen túl sok dolog van a piacon ahhoz, hogy mindent meg tudjunk nézni, számba tudjunk venni. Ezért fontos, a jó szelektálás. 

Azt mondják, több különböző tanuló típus létezik: audió típusú, vizuális típusú, stb. Lehet ezt bonyolítani, de nem érdemes. Szerintem meg két fajta tanuló van: aki érdeklődik a tanulás iránt, meg aki nem. 

A már sokat emlegetett Pimselur módszer szinte csak verbális kommunikációra tanít - van ugyan pár olvasási feladat, de az majdnem semmi. Mivel három éves gyerekként sem esünk neki a Britannica Hungarica-nak, hanem csak szüleink és játszótéri pajtásaink szavait utánozzuk, ezért úgy gondoltam, én is így közelítem meg a nyelvtanulást. Így ez a módszer tökéletes egy jó kezdésnek. Egy olyan kezdésnek, ami elegendő tudást ad ahhoz, hogy utána már a valós életben gyakorolhassuk meglévő (kicsiny) nyelvtudásunkat - szépen, napról napra, percről percre, szóról szóra csiszolgatjuk, míg el nem érjük célunkat. Fontos tehát a jó alap, amire lehet építeni. 

Amit észrevettem a Pimsleur kapcsán, hogy annyira jól fejleszti aktív tudásunkat, hogy az valami döbbenetes - szinte egyáltalán nem kell koncentrálnom a feladatokra, hanem gondolkodás nélkül jönnek a válaszok. Azt hiszem ez minden nyelvtanuló célja. Érdekes, hogy mikor elővettem spanyol szövegeket, furcsa volt az olvasás és a megértés is lassabban ment, mintha csak pusztán hallás után próbáltam volna felfogni a dolgokat. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a tanulás ezen fázisában ez még nem probléma (David Fisher is megerősíti ezt a "Hogyan tanuljunk meg bármilyen nyelvet" c. könyvében)

De, mint már említettem, én a gyerekek nyelvtanulásából indulok ki, így ez a csapásvonal egyelőre tökéletesnek tűnik. Aztán ha nem, akkor leírom mindenki okulására.

Több egybehangzó tanulmány és könyv véleménye szerint is a Pimsleur a leghatékonyabb nyelvtanulási módszer, ha valaki egyedül akar boldogulni. 

Magát az eljárást Paul Pimsleur dolgozta ki évtizedekkel ezelőtt és négy alapvető tényezőn alapul:

1.) Előrejelzés

A passzív nyelvtanulással ellentétben Pimselur nem egy adott szót vagy mondatot ismételtet meg számtalanszor a tanulóval, hanem a lecke elején megtanult pár szóból saját magával kombináltatja össze a következőket, ezáltal teljesen aktív résztvevővé teszi azt. 

2.) Felidézés

Meghatározott időközönként ismételteti meg a szavakat, mely időköz exponenciálisan növekszik (5 mp, 25 mp, 2 perc, 5 perc, 10 perc, 1 óra, 5 óra, 1 nap, 5 nap, 25 nap, 4 hónap, 2 év) - ennyi ismétléssel szerinte végleg megmarad a tudás. 

3.) Alap szavak

Nincs semmiféle figurázás, csak a legegyszerűbb és leggyakoribb szavakat tanítja meg, hiszen a nyelvek többsége beszélt formában nagyjából 2000 szót tesz ki. A legteljesebb Pimsleur kurzusok során is maximum 600-700 szót lehet elsajátítani, így ez nem elégséges tudás a magabiztos kommunikációhoz. 

4.) Organikus tanulás

Megkülönbözteti a vizuális és audió tanulást, egyúttal ki is zárja előbbit, hiszen anyanyelvünk tanulásánál sem használunk 6 éves korunkig szöveges tanulmányokat - ehelyett maximálisan hallásunkra és kiejtésünkre koncentrál a natív beszélők megszólaltatásával. 

Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a tanfolyam remekül működik, nagyon megéri beszerezni. A tanuló az egyes elemek összekombinálásával maga jön rá a nyelv finomságaira és nyelvtanára, nem pedig tintaszagú nyelvkönyvekből kell azt magába szívnia, melyek sok mindent elmondhatnak magukról, csak azt nem, hogy életszerűek. Ezzel szemben ez a módszer az: étterem, megbeszélés, reptér, utazás, hotel - rengeteg témát érint, viszonylag kimerítően. Talán egy kicsit túlságosan üzleti irányba megy és túlságosan az amerikai emberekre koncentrál (szavak, mértékegységek, helyzetek miatt), de ez megbocsájtható fogyatékosság. 

További negatívum, hogy nem minden nyelven elérhető és amikből megvan a három szint, az is elég limitált (viszont biztos!) tudást ad. 

Az biztos, hogy az összes nyelv tanulásának ezzel fogok nekimenni, bátran ajánlom kezdésnek. Mire az ember a 3x30 lecke végére ér, olyan ismeretekkel fog rendelkezni, amikkel már bátran nekiállhat egyedül is tanulni a nyelvet, akár vizuálisan. Hogy mennyire, azt majd a további vizsgálódások fogják kideríteni. 

UPDATE: a Pimsleur kínai szerintem nem éri meg a pénzt. Egyszerűen rossz a minőség, csapnivaló a felépítés és nem konzisztens. Ellenben a spanyol verzió nagyon tetszetős, nekem biztos alapot adott a további tanulmányok ráépítésére. Drága, de biztos alap. Az eredeti Pimsleur leckéket itt tudod megvenni. 

Ma befejeztem a Michel Thomas alapfokú spanyol tanfolyamát, ami összesen 8 CD-ből áll, nagyjából 8 órányi anyagot ölel fel. 

A módszer a következő: először is csípőből ignorálja a "Helló, Gipsz Jakab a nevem. Buszsöfőr vagyok és 41 éves. Téged hogy hívnak?" típusú megközelítést, szó sincs a hagyományos értelemben vett nyelvtani formulákról. 

Helyette elkezdi magyarázni a nyelv felépítését és rengeteg példán keresztül demonstrálja őket. Ilyenformán a 8 óra alatt kb. 100-200 szót lehet megtanulni (többségében igék, mert ugye ezeket kell ragozni és az a nehéz, nem megtanulni a főneveket), azokat pedig meglévő tudásunk szerint már variálhatjuk. Kicsit hasonlít annyiban a Pimsleur módszerhez, hogy itt is feladja a kérdést, majd nekünk kell előbb megválaszolni és utána ő is megmondja a helyes megoldást - ilyenformán tudjuk magunkat ellenőrizni. 

Az egész olyan érzést kelt, mintha egy tanfolyamteremben ülnénk - sajnos néha szó szerint. Ami a legidegesítőbb, hogy valóban egy ilyen tantermet szimulál az egész: a felvételen van még két teljesen kezdő diák és tőlük kérdezgeti ki a dolgokat, majd a végén helyesbíti őket. A baj csak az, hogy a két diák teljesen dilettáns és fogyatékos, ugyanazokat a hibákat követik el, valamit borzadály kiejtésük van. Nem jó ezt megszokni elsőre, mert nagyon elszúrhatja már jó előre a nyelvtanulásunkat. A másik zavaró dolog Michel akcentusa (francia a szentem) - néha nem lehet érteni, amit mond angolul.

Éppen ezért szerintem a Michel Thomas módszert csak már egy bizonyos tudás felett érdemes használni, nehogy a rossz formulák (mert van bőven a diákoktól) beivódjanak emlékezetünkbe. Én úgy fogom csinálni, hogy a Pimsleurt teljesen végigtolom és utána folytatom ezzel a módszerrel. Kísérletezek vele tovább.