A spanyol nyelv tanulását 2008. szemtember közepén kezdtem el, méghozzá az általam egyelőre legjobbnak tartott otthoni módszerrel, aminek a neve: Pimsleur. Ezen tanfolyamról külön szeretnék írni, mert nagyon megérdemli. A lényege, hogy 100 leckéből áll, amiből jelen állás szerint 78-et már megtanultam, illetve meghallgattam. 

A leckék fél órásak, minden nap egy lecke meghallgatása/megtanulása javasolt. Sajnos nem mindig tudtam ezt megvalósítani, így az eltelt 136 nap alatt sikerült csak eddig eljutnom. Ausztráliába való novemberi költözésem és az itteni kalandok miatt alakult így a szám, nem is magyarázom. Tény és tapasztalat, hogy jobb lenne a tudásom, ha minden nap meghallgattam volna egy leckét. 

A tananyag 4 részre bomlik - 3 szintre, melyek mindegyike 30 leckét tartalmaz, valamint egy extra cd-re, melyen még 10 bónusz lecke található. Az első két szintet viszonylag folyamatosan teljesítettem, ám a harmadikban már szakadások mutatkoztak, ezért is kell ismételnem ezt - azonban meg kell jegyeznem, hogy a harmadik részt személy szerint kicsit "összecsapottnak" tartom, de erről is majd később.

A Pimsleur mellett folyamatosan használtam a Rosetta Stone spanyol oktatóját, egészen addig, míg egyszercsak meg nem unta a működést, és az első CD második leckéjénél elvérzett a dolog, így ezt nem számolhatom ide tulajdonképpen. Remélem egy-két héten belül össze tudom kalapálni a gépemet, hogy újra tudjam használni a Rosetta Stone-t, mert nagyon jó anyagnak találom, erről is később bővebben.

Használom még tovább Michel Thomas spanyol anyagát, valamint beszereztem az FSI spanyol kurzust is, ami elég vaskos történet, és többek egybehangzó véleménye szerint érdemes ennek már meglévő tudással nekifutni. Így ez még várat magára egy kicsit.

Ezen kívül kerestem még interneten ingyenesen hallgatható podcastokat, rádióadásokat, valamint jelenleg spanyol olvasókönyvekre vadászok (amiket már 200-300 szavas nyelvtudással lehet élvezni) , sőt, még a PSP-met is beidomítottam és azon is futtatom üres perceimben a My Spanish Coach kis programot.

Azon elmélet mentén közelítem meg a dolgot, hogy minél több irányból "támadom" a nyelvet, annál könnyebb lesz bevenni a védőbástyáját.

Így tehát nincsen csodatanfolyam, csodamódszer, csodakönyv - csak ésszerű tematika, ami szerint végighaladunk a már létező anyagokon.  

Tehát spanyol nyelvtudásom most nagyságrendileg 600-700 szóra támaszkodik, alapvető és egyszerű társalgásokat már megértek, a kezdőknek szóló podcastokkal pedig simán elbánok - véleményem szerint egy itthoni alapfokú (tudom, hogy azt mondtam, nem használom a nyelvvizsga szót), szóbeli vizsgát egy kis rákészüléssel minden további nélkül le tudnék tenni. Azért csak szóbelit, mert főleg audió anyagokat hallgattam, egyelőre úgy találtam, hogy a hallás utáni tanulás nagyon kedvez nekem - úgy vélem, ha már ez elér egy megfelelő szintet, bátran ugorhatok neki az írott anyagnak is (elég érzékeny hallással rendelkezem). A tanulási típusokról is lesz még szó a későbbiekben. 

A cél tehát, hogy 2009. május 10-ére tudjak nagyjából 2000 szót (kutatásaim szerint egy új-latin nyelv 21. századi, mindennapi kommunikációjának 95%-ához elég ennyi szó ismerete), valamint azokat folyékonyan tudjam összefűzni - a lehető leghelyesebb nyelvtannal. Folyamatos beszámoló várható.

Miért? Merülhet fel jogosan a kérdés. Napjainkban már annyi segítség elérhető (nyelviskolák, nyelvtanárok, stb.), miért vállalkozik valaki arra, hogy egyedül vágjon neki ennek a korántsem egyszerű feladatnak? 

Több válasz lehetséges. 

1. Bizonyítani vágyás. Kihívás. Teljesítménykényszer. 

2. Szórakozásból. 

3. Mert a főnök azt mondta, hogy nem fizeti a tanulmányainkat. 

4. Csak.

A magam részéről azért vágok bele egyedül, mert sosem szerettem másoktól függeni, a nyelviskolai "kiscsoportos" (hát persze!) foglalkozásoktól pedig a hideg ráz. 

Ha egyedül tanulok, akkor

- magam osztom be az időmet

- a magam tempójában haladok

- a magam kedve szerint tanulok

- az engem érdeklő témákat/fejezeteket tanulom

Persze hátrány, hogy

- kellő útmutatás nélkül nehezebb a dolog

- lassabb

Utóbbi pontra szeretnék rácáfolni kísérletemmel: igenis kell, hogy létezzen módszer/módszerek összessége, ami racionális időn belül használható, kielégítő, megfelelő nyelvtudást biztosít. Ezt fogom kutatni, keresni. 

A tapasztalatokat, észrevételeket és segítségeket minden formában megköszönöm, postaládám mindig nyitva áll mindenki előtt.

Mint már írtam, az angolt lényegében "elsajátítottnak" tekintem, azonban tökéletesítése nem valószínű, hogy mostanában véget fog érni.

A nyelv, mint olyan, mindenkit érdekel. Rohanó világunkban azonban joggal gondolhatjuk úgy, hogy ha már annyi energiát befektetünk egy nyelv elsajátításába, akkor az legyen hasznos - éppen ezért mindenki a "világnyelveket" kezdi tanulni - angol, német, francia, spanyol, orosz, stb. Van is benne valami.

A magam szempontjából azonban fontosabb, hogy hogyan tudok megtanulni egy nyelvet - márpedig tanfolyami segítség nélkül kénytelen vagyok a véletlenül vagy éppenséggel nem is annyira véletlenül elém kerülő anyanyelvűektől tanulni. 

Éppen ezért a végleges öt nyelv még nem teljesen eldöntött. Szeretnék én is "hasznos" nyelvet tanulni, de ha mondjuk az iskolában éppenséggel egy mongollal, indonézzel vagy ukránnal barátkozom össze, nagyobb valószínűséggel kezdem el az ő nyelvét tanulni - hiszen mindig van egy tökéletes példa, aki ki tudja javítani a hibáimat. Persze ehhez az ő végtelen türelme is szükséges. 

Abból indulok ki, ha valaki elém állna azzal, hogy szeretne megtanulni magyarul, én nagyon szívesen segítenék neki mindenben. Heti egy-két óra kötetlen beszélgetés édes anyanyelvemen nem esne nehezemre. Remélem ilyen emberekkel fogok itt is összefutni. 

Az öt éves terv lényegében tavaly nyáron kezdődött. Gondos előkészületek után szeptember közepén elkezdtem tanulni a spanyol nyelvet. A következő hónapokban főleg ennek ismertetése várható - de persze mindig lesznek általános jótanácsok és érdekességek is. Mivel a spanyol rendkívüli módon megtetszett, a hozzá elérhető anyagok listája pedig konvergál a végtelenhez, ez biztosan benne lesz az öt nyelvben. 

Az ötből tehát kettő már fix: angol és spanyol.

Mivel Ausztráliában elég sok arab él, kacérkodom a gondolattal, hogy az arabnak fogok nekiállni a következőkben. Mielőtt felmerülne a gondolat, hogy az "nehéz, meg más meg különben is turbánosok", szeretném leszögezni, hogy semmiféle politikai meggondolás nem vezérel, egyszerűen figyelembe veszem, hogy sokkal nagyobb eséllyel találkozom itt anyanyelvűvel. Jelenleg az anyaggyűjtés folyik. Olyan tényezőket pedig számba sem veszek, hogy "túl nehéz, nem lehet megtanulni", egyrészt mert ilyen nincs, másrészt saját bőrömön tapasztaltam, hogy megfelelő előkészülettel, hozzáállással és módszerrel minden nyelvet meg lehet tanulni - a következőkben azt kutatom, hogy lehet ezt az időt minimálisra csökkenteni. Gondoljunk csak arra, hogy tanulnak a gyerekek. De ez egy későbbi poszt témája lesz. 

További lehetséges nyelvek: japán, indonéz, kínai. Anyanyelvűek szintén bőséggel laknak itt mindhárom nyelvből, így megint csak a legkisebb ellenállás irányába haladok. A japán mindig is érdekelt, kultúrájával együtt (melyik tizenéves kisfiút nem vonzották a ninják meg a szamurájok?), az indonéz a világ legkönnyebb nyelve, míg a kínait pusztán praktikussági okokból szemeltem ki: elég sokan vannak ahhoz, hogy valahol csak rájuk bukkanjak. 

Meglátjuk, menet közben még alakulhat. Mivel az iskola csak február elején kezdődik, nem tudom, milyen csoporttársaim lesznek - ezen is sok múlik. A munkahelyemen is sok múlik. Dehát így lesz ez érdekes. 

A nevem Kőrösi Bálint, 26 éves vagyok, jelenleg Ausztráliában élek (2008. novemberében költöztem ide), informatikát hallgatok.

Főiskolai tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Főiskolán folytattam, Integrated Engineer szakirányon. Az iskola szoros kapcsolatban állt a nottinghami egyetemmel, így ennek köszönhetően az egész főiskolai oktatás angol nyelven folyt - sajnos nem anyanyelvű tanárokkal, aminek később meg is láttam/láttuk a kárát.   

Angol nyelvtudásom jónak nevezhető, ám ezt szeretném minél magasabb szintre fejleszteni, ezért ennek tanulásával valószínűleg soha nem fogok leállni. 

Az öt év - öt nyelv projekt itt egy kicsit sántít, hiszen az angolt már beleszámoltam az öt nyelvbe. Ez elég nagy (mondhatni nélkülözhetetlen) segítségemre lesz a nyelvtanulás során. Nem csak azért, mert minden megtanult nyelvvel könyebb lesz a következő, hanem azért is, mert rengeteg anyag csak így érhető el. Az összes internetes forrást felkutattam/kutatom tanulási anyagokért és kiválogatom közülük a legjobbakat/számomra leghatékonyabbakat. Remélhetőleg ez mindenkinek hasznos lesz. 

Ezen kívül folyamatosan dolgozom a saját nyelvtanulási módszeremen, melyet az angolon fogok tesztelgetni, és igyekszem közölni az eredményeket. Amennyiben sikerül maradandót összehoznom, azt egyszerre is közzé szeretném tenni valamilyen formában. 

A cél tehát 2014. január 25-ig öt nyelv magabiztos birtoklása. 

Aki pedig azt gondolná, hogy lehetetlenség az öt év alatt az öt nyelv - nos, az már csak azért is nézzen ide vissza néha. 

A blog a nyelvtanulásról fog szólni, mindenféle nyelviskola és tanári közvetítés nélkül - hiszem, hogy egy nyelvet el lehet sajátítani pusztán egyéni tanulással. Ennek bebizonyítására teszek kísérletet, egy öt éves projekt keretében - mielőtt elérném a 30 éves kort, öt nyelven (az anyanyelvemen kívül) szeretnék tudni kommunikálni.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez milyen szintű tudást kíván meg - mivel már régen sem hittem a hagyományos iskolai nyelvoktatásban, ezért mellőzni fogom a nyelvvizsgák "áldásos" értékelési szintjeit. A nyelvtudás nem mérhető pontszámokkal - sokkal inkábba a valós szituációkban mutatott eredményességgel. Éppen ezért nem törekszem semmiféle nyelvvizsga letételére. Az elérendő célom a következő:

Egy nyelvet akkor nyilvánítok megfelelően elsajátítottnak, mikor egy anyanyelvű ember fél órás beszélgetés után azt mondja, hogy "nagyon jól beszélek" az adott nyelven. 

Tudom, ez szintén nem objektív, hiszen rendkívül sok változó határozza meg a fenti mondatot - ki az az ember, mióta ismerem, miről beszélünk, stb. Éppen ezért fogom megkérni partnerem, hogy a lehetőségekhez képest legyen szigorúan objektív.

A mindennapi nyelvet szeretném megtanulni - tehát semmiféle szakmai, űrkutatási, tengerbiológiai és egyéb vonatkozású dolgok nem jönnek ide (kivételt képez a saját szakmám, az informatika, de ennek publikálása még kérdéses, a jövőben kiderül, mennyire van rá igény).

A blogban lehet majd olvasni a nyelvtanulásbeli előrehaladásomról, igyekszem pontos képet festeni, mennyit tanultam, mennyit haladtam egy adott időszakban. Lesznek majd tanácsok, tippek, saját gondolatok, de várok minden véleményt és segítséget - hiszen együtt könnyebb.

Én úgy vélem, hogy nagyon jól fogok szórakozni, aki pedig követi kalandjaimat, ne fogja vissza magát, ossza meg velem/mindenkivel a véleményét. Itt szeretném leszögezni, hogy a visszataszító/romboló kritikára semmi szükség nincs a blogon, ezért ezeket kéretik mellőzni - bár gondolom, aki már ide tévedt, az csak profitálni szeretne a dologból. 

Igyekszem napi frissítéseket, minőségi szinten produkálni. Vágjunk hát bele!