Az imént kaptam egy igen kedves bejegyzést a Csox blog szerkesztőjétől (rejtélyes he név mögé bújtatva. Ilyenkor bánom, hogy a blogok többségén nincs egy adatlap, ahol meg lehetne nézni a szerzőt. ;)), miszerint kiérdemeltem a kreatív blogger címet, melyet egy elegántos kis emblémával fejelnek meg. Imhol figyel:

Derült égből jövő villámcsapás, ugyanakkor szívmelengető. Komolyan. Remek érzés visszajelzést kapni arról, ha az ember valamit jól csinál (vagy legalább csinál). Köszönöm mégegyszer! És akkor most jöjjenek az én válaszaim/választottjaim:

Hét dolog rólam: 

- Imádom a sört, személyes kedvencek a bajor és cseh költemények.

- Egészségtelen mennyiségű pepperónit és chilit fogyasztok. Csípős kaja minden mennyiségben. 

- Kedvenc zenekarom a Meshuggah, akiknek itteni koncertjét financiális okokból nem fogom látni.

- Színtévesztő vagyok.

- Imádott húgom többszörös szépségkirálynő és tánc világbajnok. 

- Majdnem a basszusgitárt választottam karrierül. 

- A hallásom már-már egészségtelen módon jó, ezért mindig füldugóval kell aludnom. 

A hét jelöltem:

Elmeeke, a kedvenc észosztó blogom.

Idioglossia, spanyolhonba szakadt hazánkfia, igazi megmondásokkal. 

Plastik, az első blog, amit olvasni kezdtem. Zseniális. 

Latitude, személyes jó barát, fotóblog. Kreatív, na.

Fóti Marcell, a netakadémia vezetője, Microsoft guru, aki nem csak szakmailag mutat példát nekem, de hozzáállásban is. 

Kocka, magáért beszél. 

Enba, a legnagyobb antiszociális mizantróp blogger Magyarországon, ám írásai igencsak könnyfakasztóan mulatságosak. 

A díj azzal jár, hogy meg kell osztanod magadról 7 dolgot, valamint jelölnöd kell 7 másik bloggert a címre. Ja, és kipaszírozni a logót a blogodra. 

Nemsokára jövünk a nyelvi bejegyzésekkel, tényleg már csak pár nap.

Na kérem, új év, új tervek, új fogadalmak, új élet, új célok, új minden. Kisebb (nagyobb) magánéleti átszervezések után némileg tisztulni látszanak a felhők, így végre újra tudok írkálni. Többen kérdezgették, hogy behalt-e a projekt, és őszinte meglepetésemre sokan igen mély sajnálatukat fejezték ki - igazán jól esett, köszönöm. A jó hír, hogy a projekt továbbra is fut, mi több az elmúlt két hónapban is futott (némileg kisebb intenzitással). 

A még jobb hír, hogy az Öt év - öt nyelv újabb nyelvet mondhat magáénak - az angol és a spanyol után immár a kínai mandarin is szerepel a repertoárban. De ne rohanjunk ennyire előre, lássunk egy kis nyelvi összefoglalót:

Angol

A már említett magánéleti manővereknek köszönhetően a magyar nyelvtől szinte teljesen elszakadtam (eltekintve a barátokkal való MSN/Skype-olást), akarva-akaratlanul is totálisan angol környezetbe kerültem (ami végülis nem hátrány, ha már az ember ugye elbattyog ezért egy másik kontinensre) - a munkahelyemen csak angolul beszélek, mi több, az angollal keresem a kenyerem. Szocializálódni csakis angolul tudok, hiszen a barátok, haverok, munkatársak egyike sem beszéli a magyart, ezenkívül helycserés támadás történt párkapcsolati ügyben, így jelenleg egy csodálatos Ausztrál hölgy társaságát élvezem minden este - ez ám a motiváció a fejlődésre! Tehát totális immerzió, aminek hatását érzem is:

Nem gondolkodom rajta, hogy "most angolul beszélek", meg "most de jó lesz mert fejlődök". Felesleges. Nem kell. Egyszerűen azért nem, mert nincs más választásom. Csak és kizárólag az angol segítségével maradhatok a víz felett - és bár nem vagyok anyanyelvű (jó eséllyel soha nem is leszek), mégis úgy érzem, mintha második anyanyelvként használnám, mindenféle megerőltetés nélkül. Természetessé vált, meglepően rövid időn belül. Bizony, ha az ember kiszakad a komfortzónából, hajlamos jobban összekapni magát, minden tekintetben. 

Angolilag még érdemes megjegyezni, úgy döntöttem, elvégzek egy angoltanári tanfolyamot (egészen pontosan ezt), egyrészt mert miért ne, másrészt meg távlati terveim között szerepel a Kínában, illetőleg más ázsiai országokban való angoltanítás, de ez egyelőre még messze van. Mindesetre efelé dolgozom. Ha másra nem is volt jó, az elmúlt pár hónap (mikor szünetelt a posztolás) lehetővé tette, hogy átgondoljam a dolgaimat és prioritást állítsak fel - egyre inkább tűnik úgy, hogy a nyelvek lesznek az én karrierem. De elég ebből. 

Spanyol

Decemberben kissé lelassult a tanulás, korántsem fektettem a spanyolba annyit, amennyit szerettem volna, nem mondanám, hogy megtört a motiváció, egyszerűen így jött ki. 1 év alatt elértem egy jó középfokot, ami mindenféle tanári segítség nélkül azt hiszem egészen jónak mondható (a hogyanról egy kicsit később). A tényállás az, hogy a középfokról a haladóra, majd a teljesen folyékonyra való ugrás egy kicsit másképpen zajlik, és egyelőre még nem teljesen tiszta, hogy hogyan fogom végrehajtani. De már van elképzelésem. Rengeteget olvastam a témában, és nem fogom sajnálni megosztani a tapasztalatokat. :D

A legnagyobb haladás, hogy stabil nyelvcsere időpontokat állítottam fel spanyol ajkú barátaimmal, így nincs kifogás, nincs menekvés, csinálni fogom (igaz többnyire csak online, de az is jobb, mint a semmi). Számításaim szerint 6 hónapon belül elérhetem a folyékony szintet - már ha tudom úgy rendezni időügyileg a napi tréninget. Egyelőre még nem tisztázott, főleg azért, mert a

Kínai

pillanatnyilag átvette a vezetést. Két hete, az új év hevében egyszerűen úgy döntöttem, hogy nekiállok és kész. Némi rákészülés után (két hét, nyelvi, etimológiai dolgok átolvasása, némi rendszerezett nyelvtani áttekintés, stb) megmarkoltam Heisig könyvét, és neki is estem, immáron majdnem 400 kínai karaktert birtoklok. De erről megintcsak később. Gondolkodtam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb módszer a kezdésnek, hiszen a karakterek ismerete csak egy dolog, a beszélt kínaiban nem sokat segítenek, ezért beneveztem a ChinesePod-ra, egyelőre innen gyorsan elsajátítom az alapokat, aztán irány az anyanyelvű anyagok. 

Tolom még mellé a Michel Thomas féle Mandarin oktatóanyagot is, persze nem vérmes reményekkel (10 óra tanulás után ne várjunk csodákat), de az alapok megértésében remek cucc - kár, hogy nem magam Michel okít minket. Sebaj. 

Mint már említettem, távlati terveim között szerepel a Kínában való huzamosabb láblógatás, ez jó apropót adott, hogy ne kerülgessem tovább az egészet, és nekiálljak a tanulásának. Július körül tervezem, hogy Tajvanra látogatok, addigra már kézzel fogható tudást fogok birtokolni. 

Összegzés

Nagyjából így állunk most, tehát mégegyszer köszönöm a sok kedves levelet, igyekszem a jövőben kicsit jobban dokumentálni a dolgokat. Rengeteg csudajó dologról olvastam, egy kazal tapasztalat felgyülemlett már, tehát lesz miről írni. Kérjük, maradjanak vonalban!

Sajnos ez a cikk a kelleténél hosszabbra nyúlt, így úgy döntöttem, hogy több részben kerül leközlésre. A következő részben egy kicsit mélyebben belemegyünk az ANKI-ba, várhatóan a jövő hétvége magasságában. Addig is jó tanulást!

Az elmúlt hetekben találtam két igen-igen hasznos dolgot az angolhoz.

Az első versenyző az English Central, ami egy remek kis oldal a beszédünk és főleg a kiejtés fejlesztéséhez. A lényege a dolognak, hogy az oldalon találunk egy rakat videót, különböző témákban (politika, sport, zene, játékok, stb.), amiket nem csak nézegetni lehet, hanem aktívan részt is tudunk bennük venni, még pedig a következőképpen: miután megnéztünk egy pár másodpercet, el kell ismételnünk a hallottakat, ami után csinos kis értékelést kapunk teljesítményünkről, valamint, hogy min kell még javítanunk. Láttunk már ilyet, itt azonban rettentően igényesen van tálalva, nem is beszélve arról, hogy abszolút naprakész dolgokból válogathatunk. Igazi gyöngyszem. Hátránya, hogy egyelőre csak 200 videóból válogathatunk (nem mintha nem lenne elég), valamint regisztrálni kell. Egy kedves Ausztrál cimborám nemrég világosított fel kiejtési hiányosságaimról (csodálkozom, hogy eddig más miért nem tette őket szóvá?), amik nem eget rengetőek, azonban ennek az oldalnak segítségével csodaszépen ki fogom tudni küszöbölni őket. Nagyon ajánlott a használata. 

A második dolog egy Microsoft fejlesztés és még csak béta állapotban van, azonban mindenképpen ígéretes próbálkozásnak tűnik. Erről van szó. A rendszer lényege, hogy az oldal felső részén lévő szövegdobozba szépen beírhatunk egy angol szöveget, majd rábökve az ellenőrzésre megcsodálhatjuk szerzeményünket az alsó részben - nyelvtani hibáktól mentesen. Vagy legalábbis a nagyobbaktól mentesen. Azért jó a dolog, mert direkt olyanoknak fejlesztették ki, akik az angolt idegen nyelvként tanulták - és a tipikus hibákat szűri ki a rendszer. Az algoritmus elemzése itt teljesen felesleges, lényeg, hogy többségi alapon dönt a rendszer - szépen végigtúr hibátlan angol szövegeket és összehasonlítja a mienkkel, majd javaslatot tesz a valószínűleg helyes megoldásra/kifejezésre/nyelvtani formulára. Csodát nem kell várni tőle, de középhaladóknak igen erősen ajánlott a dolog, rengeteget lehet belőle tanulni. Egy anyanyelvű rektort természetesen nem helyettesít, mindenesetre remek dolog.

A Kreatív Spanyolt és annak szerzőjét, Gaál Ottót valószínűleg nem sok nyelvtanulónak kell bemutatni. 

A csomagot 20.000 pénzért mérik, ezért kapunk egy pakk (200 oldal) papírt meg audio cd-t, amin a hanganyagokat találjuk a cucchoz. 

A módszerről olvasva nagyon tetszetősnek tűnt a dolog, főleg, hogy egybe is vágott több, máshol olvasott dologgal – például Stephen Krashen input hipotézisével, név szerint: minél több idegen nyelvű anyagnak tesszük ki magunkat, annál több minden meg fog ragadni. Ilyen egyszerű. Nincs varázslat. A trükk abban áll, hogyan lehet úgy leszűkíteni a dolgokat a feltétlenül szükséges inputra. No és persze az sem elhanyagolható, hogy az input helyes, nyelvtanilag tökéletes, stilisztikailag választékos, valamint konzisztens legyen. Az ehelyütt tapasztalt dolgok szigorúan magánvéleménynek minősülnek, de a felsorolt paramétereknek, hogy is mondjam, elég foghíjasan felel meg a Kreatív Spanyol. De erről később. 

12 leckére bomlik az anyag, minden lecke elején kapunk egy talicskányi szót, amit bebiflázva (itt már kicsit elbizonytalanodtam, sosem voltam nagy barátja a szólisták tanulásának) neki is mehetünk a leckéknek. Rövid nyelvtani bevezető, aztán jön a lényeg: sok-sok mondat. Bal oldalon a magyar, jobb oldalon a spanyol. Mint egy szótárfüzet, csak éppen mondatokkal. A dolog lényege abban áll, ha megtanuljuk ezeket a mondatokat, akkor elvileg elő szóban is csípőből fogjuk tudni lökni őket, beszédkörnyezetben. Vagy a Rigó utcában. 

A magam részéről (alapos felkészülés után) úgy döntöttem, hogy nem fordítgatom a szövegeket, mert ez többek egybehangzó véleménye szerint hátránnyal lehet a későbbi nyelvtanulásra. Nem a fordítást akarom megszokni, hanem magát a nyelvhasználatot. Ezért én csak a spanyol mondatokat néztem és azt, hogy értem-e őket, és ami nagyon nem ment, csak azt néztem meg magyarul. Egyszerűen hozzá akarok szokni, hogy csak és kizárólag spanyol szövegekkel foglalkozom, nem pedig a fordítgatásukkal. Ilyen szempontból jó az anyag, mert RENGETEG példamondatot ad a cucc, amiket jól betárazhatunk magunknak. 

A magam részéről én csak bejelöltem az érdekes/hasznos mondatokat, a lecke végén pedig kiírtam őket az Anki-ba, és azzal gyakorolgattam őket – de szigorúan csak a spanyol-magyar irányban, fordítva nem. Szintén része az input hipotézisnek, aminek működését Khatzumoto és az Antimoon-os srácok is bizonyíthatják. 

A problémáim ott kezdődtek a dologgal, hogy a mondatok gyakorlatilag nem összefüggőek, így nem adnak kontextust, ami még nem is olyan nagy baj, de egyáltalán nem konzisztensek. Értem én, hogy Gaál úr azt sugallja, hogy ne tanuljunk nyelvtant, vagy csak minimálisat, amit én is maximálisan támogatok, csak ha valamit egyszer leír, és másszor mást ír, akkor azt én elvárnám, hogy magyarázza meg, hogy miért van. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen finnyás, de ha leteszem egy valami mellett a voksom, akkor vagy próbálom tartani magam hozzá, vagy ha változtatok, akkor megmagyarázom. Kis dolgokról van szó, de számomra fontosak. Az anyagban teljesen összekeveredik a latin-amerikai spanyol a kasztíliai spanyollal, mind szóhasználat, mind nyelvtan szintjén, ami persze nem nagy különbség, de ha én egy Spanyol hölggyel társalgok, akkor nem szeretnék bedobni neki mexikói szavakat, azt várva, hogy rácsodálkozzon, hogy milyen jól beszélem a nyelvet, mert jó esetben is csak egy enyhe megmosolygást kapok.  De ez biztos csak az én rigolyám. 

A nagyobb bajom ott kezdődik, hogy ha nem is tele, de azért jócskán meg van hintve hibával az anyag, amit még én is észrevettem, amatőr létemre. Elírások, félreütések, összekeverések bizonytalanítják el az egyéni nyelvtanulót – és ugye nincs kitől kérdezni, mert a magunk tanárai vagyunk, és ha valami ellentmondást látunk, akkor gondolkodunk, hogy akkor ez most miért is. Nem is beszélve arról, hogy a rossz példát látjuk, ami remekül meg fog ragadni emlékezetünkben. 

Ezenkívül átnézettem Arantzával (barcelonai hölgyemény) egy jó részét és bizony elég kerek szemmel nézett néha. Semmiféle életszerűség nincs a mondatokban, gyakorlatilag egy nyelvtankönyvből összeollózott montázs az egész, ami számomra nem elég természetes. Megint csak saját vélemény. A mondatok és szerkezetek nem konzisztens, az életben használt verzióinak begyakorlása nekem nem tűnik ésszerűnek. 

Az viszont nem megengedhető, hogy még a magyar szövegekben is van hiba. Nem mintha ezen akarnék lovagolni, egyszerűen csak az anyag igénytelenségét jelzi (mint ahogy a kivitelezés is – kb. olyan, mintha egy 80-as évekből menekített írógéppel szerkesztették volna). De ezt nem róhatjuk fel hibának, gondolom az olcsó ár érdekében ilyen – de az elírásokat már nem lehet ezzel magyarázni.

Az anyaghoz mellékelt hanganyag sajnos kb. annyit ér, mint halottnak a beöntés – ebből, aki megtanul magabiztosan beszélni, mi több, az imádnivaló spanyol intonációt elsajátítani, azzal szívesen kezet ráznék, valamint fizetném a következő sörét. A magam részéről én inkább letöltöttem párszáz órányi podcastot és abból igyekszem ezen hiányosságait pótolni.

Mindazonáltal nem akarom elvitatni az anyag erényeit (olcsó, sok anyag, más megközelítés) és hiszem, hogy jó szándékkal készült a dolog, mindössze a tálalással van bajom. Megint csak magánvélemény.  Azért a honlapon található élménybeszámolókat érdemes elolvasni, én jókat derültem rajta. 

Ja, elnézést, a legfontosabbat elfelejtettem: az anyag a nyelvvizsgára készít fel (ahogy azt a honlapon sem győzik hangsúlyozni), ezért minden eddigi rosszmájúságomat visszaszívom – hiszen egy szóval sem említették, hogy használható nyelvtudást adnak 20.000 forintért. Ennyit valóban megér.

Végezetül nem bírom megállni, hogy ne írjam ide a végére: ha Gaál úr, saját bevallása szerint, már 27 nyelven megtanult (elnézést, 27 nyelvből van nyelvvizsgája), akkor magyarul is illene tudni, hogy a „nyelvtanulás” szót bizony egybe írjuk és nem külön. 

Azt hiszem áttérek a kétheti összefoglalóra, mint ahogy azt már meg is tettem. Az elmúlt két hétben a következő dolgok törpéntek: 

A Kreatív Spanyolnak majdnem a végére értem, a héten szándékozok végighasítani rajta és írni belőle egy vaskos összefoglalót, becsszóra. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a Notes in Spanish középhaladó podcastjain is végigértem és nekimentem a haladóknak. Megdöbbenésemre mindenféle nehézség nélkül tudom követni a beszélgetés folyását, persze nem értek minden szót és mondatot, de úgy általában képben vagyok a dologgal. Úgy látszik a masszív input elve jól működik - minél többet hallgat az ember ismerős szövegeket, annál több dolgot képes felismerni más szövegekben.

A podcastok úgy látszik jól vannak felépítve, mert az elmúlt 8 hónapban, amióta spanyolt tanulok, nagyjából 3 ujjamon meg tudom számolni, hogy hányszor használtam szótárt. Egyszerűen minden kijön a kontextusból. És ezer százalék, hogy sokkal jobban meg is marad így a dolog.

Nekiálltam nézni a How I met your mother sorozatot (persze spanyolul), ami az eredeti angol után meglehetősen furcsa volt, de nem volt nehéz hozzászokni. Az eredeti történetet ismertem, így az sokat segített a megértésben, és már most egy csomó dolgot tanultam belőlük - pedig semmi mást nem csináltam, csak filmet néztem, azaz szórakoztam. 

Egy lépéssel azért tovább mentem ennél: ezt a programot használva kiemeltem a videókból a hanganyagot mp3 formátumban, rápaszíroztam őket az mp3 lejátszómra, és bárhová mentem, hallgattam őket. Ezeket az órákat nem örökítettem meg a statisztikában, mert nem feltétlenül aktív hallgatás volt, de mindig ott duruzsolt a fülemben. És nagyon jól működik! Miután egyszer láttam a videót, a hallgatás alapján is könnyen fel tudom idézni a helyzeteket, sőt, még jobban tudok figyelni a hallgatásra. Egyszerűen zseniális, hogy mennyire egyszerűen és jól lehet így fejleszteni a hallgatási képességet. Javallott módszer.

Olvasgatom a Harry Pottert is spanyolul, kellemes szórakozás, nyelvezete nem nehéz, úgyhogy szintén javallott a használata. Ne feledjük: minnél több input, minél több irányból! Ez alatt nem a nyelvkönyveket és szótárakat értjük, hanem a valós életből, natívoknak készült dolgokat. Film, rádió, könyv, képregény, satöbbi. Legalábbis saját véleményem szerint (meg jó pár ezer más nyelvtanuló szerint is). Persze az Anki továbbra is minden nap játszik, remek kis program.  

Két hetes összefoglalónk következik. Legfontosabbnak azt tekintem, hogy végigértem a Notes in Spanish intermediate podcastjain. Általában minden nap egyet hallgattam meg, igyekeztem minél többször. Aztán így a vége felé csapott belém a felismerés, hogy hé! én ennek jó részét értem! Rendkívüli elégedettséggel töltött el a gondolat, persze nem szabad elbízni magam, megerősítésnek azonban kiváló volt. Látszik a befektetett munka és ez jó.

Új szórakozást találtam magamnak - ha egy spanyol mondat megtetszett valahol (bárhol), akkor azt feljegyeztem magamnak és bevéstem az Ankiba. Hogy ez miért jó, arról majd később. Persze az Ankit folyamatosan használom a Notes in Spanish-ból kibányászott mondatokkal is, jelenleg a kezdő szint közepe felé járok a kijegyzetelésben, naponta 66 új mondatot ismételek át az Ankival, de mellette persze hallgatom magukat az eredeti podcastokat. A megértésük semmiféle problémát nem okoz, mindössze a helyes formulákra figyelek, hogy mit, hogyan, mikor illik/kell mondani.

Kreatív Spanyolilag már a 9. fejezetnél tartok, azonban nem úgy használom, mint azt előírták (jó okkal). Egyszerűen csak végigmegyek a spanyol mondatokon és megnézem, hogy értem-e őket. Nem próbálok meg emlékezni rájuk, vagy dekódolni őket. És ha valamelyik mondatot hasznosnak találom, megy az Ankiba. Sajna a KS bőven meg van hintve hibával, ezért fenntartással kezelem, de azért jobb, mint a semmi.

Nekiálltam a Harry Potter első részének is spanyolul - a sztorit már ismerem, tehát sejtésem van róla, hogy miről szólnak a dolgok, és örömmel látom, hogy a szöveg legalább 40%-át minden nehézség és szótárazás nélkül értem (szinte soha semmihez nem használok szótárt, csak kontextusból akarom megérteni a dolgokat - és meglepő módon remekül működik! Ha az ember ugye rá van kényszerítve, megy az!). Természetesen a tetszetősebb mondatok itt is repülnek befele az Ankiba.

Sajna a heti 12 óra tanulást (ami mondjuk nincs napi 2 óra) nem tudom feljebb tornászni, ezért még jobban rá akarok állni a spanyol környezet kialakítására. Erről is részletesebben egy kicsit később. Végül a táblázat:

Egy jó ideje most fordul elő először, hogy nem tanultam szándékosan angolul, csak és kizárólag a spanyolra koncentráltam. Véleményem szerint meg is van az eredménye. Elsősorban a kreatív spanyolra feküdtem rá, aminek immáron hatodik fejezetét gyűröm (összesen 12 részből áll), valamint alkalomadtán egy-egy új Notes in Spanish középhaladó epizódot is meghallgatok, amit témától függően egészen jól megértek már. 

Emellett a kezdő szint összes leckéjét is újra végighallgatom üres perceimben – jó érzéssel tölt el, hogy ezek már tényleg „könnyűnek” számítanak, nem kell erőlködnöm, hogy értsem őket. Fizikailag ugyan nem nagyon mérhető a dolog, de emlékszem, mikor februárban hallgattam még ezeket, bizony nem értettem mindent, és nehezebben is ment. Szóval haladunk, kérném tisztelettel. Kerek tíz órát sikerült a spanyolnak szentelnem az elmúlt héten, aminél egy kicsit többet szeretnék, de sajnos időből most csak ennyire futja. Időmenedzsmentemet már a végletekig kihegyeztem, gyakorlatilag egyetlen üres pillanat sincs – amikor csak lehet, tanulok. Le kellene szokni az alvásról. Mindenesetre nem állok rosszul, amint a táblázat is mutatja, közelítek a 250 belefektetett órához.

Az elmúlt két hét legjelentősebb eseménye angol szempontból, hogy lezártam az Effortless English-t, spanyolilag meg elkezdtem használni az Anki nevű szótanulókártya-programot (ennek a szónak a helyesírásában nem vagyok teljesen biztos), aminek az a lényege, hogy az általunk feljegyzett szavakat/mondatokat/kifejezéseket pontosan a legjobb időben mutatja nekünk - mikor már majdnem elfelejtenénk. Szándékozom róla írni még, ám itt található egy jó kis összefoglaló, ami egyben a módszert is ismerteti.

Ezenkívül próbálom magam minél több oldalról körbe venni a spanyollal, most hogy már tudok rá koncentrálni - egyelőre befejeztem az aktív angolozást. Persze, ha valami jó anyagba belebotlom, akkor újrakezdem.

Végül a táblázat:

Na, kérném tisztelettel, a végére értünk Effotles English kalandjainknak - egy utolsó lecke maradt hátra. Egészen pontosan három lecke, de ez egybe van gyúrva. Nem másról van szó, mint a Hitch nevű filmről, Will Smith főszereplésével. 

És hogy hogyan lehet egy filmből EE anyagot csinálni? Hát ez egy jó kérdés. Mindhárom leckében van egy kb. 2 perces részlet a filmből (persze csak a hang), amihez ugyanúgy tartozik szómagyarázat, majd pedig jöhetnek a rá épülő Mini-Story-k. A kommentekben hallhatunk arról, hogy miért is jó így nyelvet tanulni (amivel magam is messzemenőkig egyetértek) - mert a beszélt angolt, a mindennapi angolt tárgyalja, nem pedig a tintaszagú könyvangolt, amit a tanfolyamtermeken kívül sehol nem használnak. 

A magam részéről elszórakozgattam a leckével, ám egyúttal örülök is, hogy lezártam az Effortless English-t - jobban tudok koncentrálni a spanyolra. 

Az Effortless English-ről szóló többi bejegyzés itt olvasható.

Arra gondoltam, hogy mivel a héten van a blog indulásának féléves évfordulója, a szokásos heti összefoglaló helyett kanyarítok egy féléves áttekintést. Imhol terül el:

Az öt év - öt nyelv célja

Meglehetősen beszédes cím, különösebb magyarázat talán nem is szükséges hozzá - hivatalosan január 25-étől számítom a projekt indulását, bár ez kissé fals, hiszen előtte is tanulgattam (ez a megfelelő szó) spanyolul, angolul pedig már tudtam. A jobb oldalon található számláló mutatja, hogy mikor fejeződik be a projekt, aminek bekövetkeztekor célom, hogy öt, a magyartól különböző, nyelven folyékonyan, különböző társadalmi szituációkban (de nem akadémikusi szinten) verbálisan kényelmesen helytálljak. Fő szempont volt még, hogy egyedül, egyéni tanulással jussak el az áhított célhoz - ez persze nem lehetséges anyanyelvű barátok nélkül, de ez teljesen természetes. A blog ebben jegyezetelésül szolgál segítségemre, valamint remélem, hogy mások is profitálnak a dologból. 

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy kicsit fényezzem magam: noha a blog statisztikái nem verdesik az eget - ez nem is célja (nézzük csak meg ezt a posztot, ami kikerült az Index.hu főoldalára, majd megindult a szokásos flém-hullám) -, büszkeséggel tölt el a tudat, hogy több embernek nyújthattam közvetve vagy közvetlenül segítséget a nyelvtanulásban, annak megkezdésében, vagy motivációval annak folytatásában. És a dollármilliókat jelentő tízezres oldalletöltéseknél, bármilyen elcsépelten is hangzik, ez nekem sokkal többet ér. Köszönöm azoknak, akik szerény személyemhez fordultak tanáccsal, vagy segítségért - a jövőben is megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a lehető leghasznosabb dolgok kerüljenek ide ki. Persze a postaláda mindenki előtt nyitva áll. És ha már ilyen érzelmes hangulatba kerültünk, szeretném kihangsúlyozni annak jelentőségét, hogy milyen csodálatos emberekkel sikerült megismerkednem ezen médiumon keresztül! Már megérte elindítani ezt az egészet (pedig a blog.hu blogmotor jónéhányszor elgondolkodtatott, hogy elhagyom a "csodálatos" hazai vizeket)! 

Tehát a projekt több céllal is bővült:  nem csak az öt nyelv elsajátítása szempont, hanem a segítségnyújtás is (szerény kereteim között), melynek jutalma az új kapcsolatok számának gyarapodása! 

Kis kitérőnk után hadd magyarázzam meg a bizonyítványt: a tényleges spanyoltanulás valóban a blog indulásával esik egybe, angolul azonban, szerénytelenség nélkül, már akkor is elég jól tudtam. Viszont mégsem mondanám csalásnak az öt nyelvet, mert az angollal a 99%-os anyanyelvi cél a szint - tehát a tanulással nem csak hogy nem állhatok le, hanem jobban bele kell húznom. 

Egy ilyen relatív dolognál, mint a nyelvtanulás, viszonylag nehéz mérhető értéket felvenni, amin keresztül a haladást lehet szemmel tartani - szubjektív dolog. Ennek ellenére azonban megpróbálom pár szóban összefoglalni, hogy mi történt az elmúlt félévben a két első nyelvben:

Spanyol

Rengeteg különböző módszert kipróbáltam az elmúlt fél évben, melyekről rendszeresen be is számoltam (egy csomóról viszont még nem!) - voltak zsákutcák, voltak kiváló dolgok, ez persze mind relatív: nekem jól működtek, másnak lehet, hogy kevésbé fog. Lényeg a lényeg: a fél év alatt heti 10-12 órát tudtam átlagban spanyolozásnak szentelni, amivel elértem egy stabil, középhaladó alattinak mondható szintet - ez nagyjából annyit tesz, hogy ha a tisztelt natívok hajlandóak kissé lejjebb venni a 200-as fordulatból, akkor a mindennapi helyzetek mondjuk 70%-át képes vagyok felfogni. A helyzetekre való reagálás még korántsem ilyen kényelmes, de a beszéd fejlesztésének éppen csak nekifogtam - de nem haladok rosszul. Fél éven belül el fogom érni a kitűzött célt, ebben biztos vagyok. 

Ha esetleg Mexikó vagy Dél-Amerika egyéb zűrösebb területeire tévednék, már nem feltétlenül tudnának eladni szexrabszolgának, szókincsemet nagyjából 800-1000 szó közé teszem. Ennek megduplázása a cél, valamint magabiztos összefűzése. 

Helyzetemet egy kissé megnehezíti, hogy szinte az összes otthon használható nyelvtanulási módszer kifullad a kezdő szint tárgyalása után - innen már mindenkinek magának kell megtalálnia a hogyantovábbot, már ha akarja. Jogos lehet a feltevés, hogy ugorjunk egyből az élő nyelv élvezeteibe: tévé, rádió, natív barátok, újság, stb. Ám ezek feltárásának is érdemes tematikus módon nekimenni, nem csak úgy - Tim Ferris már bebizonyította, hogy egy ésszerű hozzáállással mennyivel megkönnyíthetjük a dolgunkat. Sajnos a "hogyant" pontosan nem írta le, de támpontokat adott, többek között ezekkel is szöszmötölök mostanában - ha egyszer végre rátalálok a saját stílusomra, onnantól kezdve szentül hiszem, hogy rakétasebeséggel fogok fejlődni. Az elmúlt hét azért is sikerült olyan gyászosra tanulás szempontjából, mert ezeken a dolgokon törtem a fejemet. Lassan lesz eredménye.

Kifejezetten utálom a nyelvvizsgákat és bizonyítványokat, meg a szintenkénti kategórizálást, éppen ezért nem is mondok olyat, hogy a középfokú feletti rész a célom fél éven belül - ez nem hiteles. Viszont a mindennapi helyzetekben a szövegértésemet (normál sebesség mellett) szeretném feltornázni 90%-ra, verbális kommunikációmnak pedig kellemes folyást szeretnék adni, még ha nem is a leggyönyörűségesebb óspanyol cirádákkal megtűzdelve. Első szempont mérésére egyszerű eszközt használok: bizonyára többen ismerik a "How I met your mother" címő szituációs komédiát - nekem ez elég életszerű jelenetet tartalmaz ahhoz, hogy ha fél év múlva megnézem és értem a 90%-át, akkor azt mondhassam, hogy elértem a célomat. Utóbbira pedig csak egyetlen mód van: spanyol ajkú nyelvcsere társam, Arantza, élő szóban fog megbírálni az idő lejártával. A célok megvannak, a helyes irány betájolva, vitorlát bonts! 

Angol

Az angoltanulásom nagyjából 12 évvel ezelőtt kezdődött, mikor az általános iskolai németoktatástól úgy megcsömörlöttem germánilag, hogy az első adandó alkalommal átnyergeltem az angolra. Műszaki középiskolától szokatlan módon magas óraszámban tanultuk a nyelvet (heti 6 óra), és egy kiváló tanárt fogtunk ki - nem csak tanárnak, de embernek is nagyon jó volt, bátran mondhatom, hogy Fejes Norbert indított meg a nyelvek csodálatos útján. Szorgalmas diák voltam, két év tanulás után pedig iskolailag és testületileg alkalmam nyílt egy hónapot Finnországban eltölteni cserediákként, ami meghatározó élménnyel bírt nem csak nyelvtanulásomra, de életemre is. Igaz, hogy

Finnországban az angol nem hivatalos nyelv, de mindenki olyan magas szinten műveli, hogy igazából majdnem olyan volt, mintha natívok között lettünk volna - legalábbis a saját szintünkhöz képest. Az idegen nyelven való kommunikációra való kényszerítettség csodákra képes - és volt is. Hazajövetelem után pár hónapon belül minden különösebb nehézség nélül középfokút csináltam (szóbelit - az írás számomra nem volt olyan fontos, csak így évek elteltével kezd egyre jelentősebbé válni). Az írásbelin ötödszöri nekifutásra sem engedtek át, érdekes módon mindig 58-59 pontom volt (60 ugye a határ), mikor kérvényeztem, hogy hadd tekintsem meg a dolgozatomat, mondták, hogy erre két hónap múlva van lehetőségem. Mivel időközben a főiskolai diplomához elegendő lett a középfokú "A" vagy "B" vizsga, ezért úgy döntöttem: a Rigó utca felőlem akár fel is robbanhat, én többet be nem teszem oda a lábamat. Nincs szükségem papírokra, amik a nyelvtudásomat igazolják. 

Nyelvgyarapodásomat jelentős mértékben köszönhetem a számítógépes játékoknak, valamint annak a ténynek, hogy 3 évig fordítóként dolgoztam, és dolgozgatok még a mai napig is - csodálatos szakma, hiszen ötvözi az otthonról dolgozás kényelmét a nyelvek és az írástudomány világával. Jelenleg a tolmácsi vizsga letételén gondolkozom, mert nagyon érdekel a szakma - tekintve, hogy Ausztráliában élek, ahol a magyarság száma nem is olyan kicsi, nem is lenne rossz dolog. 

Angolomról állíthatom, hogy stabil felsőfok, mind a beszélt, mind az írott része - azonban, amint azt már említettem, szeretném minél tökéletesebbre fejleszteni, amihez a különböző módszereket keresem. Sajnálatos módon nekem a szokásos dolgok nem működnek - nem érzek javulást attól, ha például sokat olvasok angolul. Ezért valami egyéni módszerrel próbálok majd rávilágítani a dologra, hogy hogyan lehet megugrani az utolsó lépcsőfokot - hogyan lehet majdnem anyanyelvű szintet elérni - záros határidőn belül. Egyelőre az Effortless English tűnik remekül működőnek - de sajnos már nem ezen a szinten. Viszont a spanyolom megturbózására remek támpontokkal szolgál. Angolozással nagyjából heti 6-8 órát töltöttem átlagban.

Lezárás

Nagyjából így állok most. A heti rendszerességű beszámolók megmaradnak, melyek várhatóan keddenként kerülnek ki. Természetesen továbbra is várok mindenféle tanácsot, hideget-meleget, szidást, elismerést, és persze sört minden mennyiségben lehet küldeni. A pilzeni típust kedvelem. Cím a szerkesztőségben.

(Mielőtt megvádolnának, hogy persze célországban könnyű nyelvet tanulni, meg biztos az egész napom ezzel megy el: nos nem. Másfél állásban dolgozom, mellette pedig főiskolára járok - ez itt most nem önfényezés, csak egyszerűen annak bizonyítéka, hogy mindenre van idő, csak csinálni kell. A későbbiekben szeretnék erről külön írni.)

Félretéve a mókát, remélem, hogy hasznosnak ítéltetik ez a blog, várunk mindenkit szeretettel. 

És hogy miért éppen "Öt év - öt nyelv"? Mert marha jól hangzik. És hogy miért ez az egész? Mert jó szórakozás.  

Kiváló tisztelettel,

Bálint