Web Analytics

[balint] 2010.02.22. 06:59

Kreatívkodás

Az imént kaptam egy igen kedves bejegyzést a Csox blog szerkesztőjétől (rejtélyes he név mögé bújtatva. Ilyenkor bánom, hogy a blogok többségén nincs egy adatlap, ahol meg lehetne nézni a szerzőt. ;)), miszerint kiérdemeltem a kreatív blogger címet, melyet egy elegántos kis emblémával fejelnek meg. Imhol figyel:

 

Derült égből jövő villámcsapás, ugyanakkor szívmelengető. Komolyan. Remek érzés visszajelzést kapni arról, ha az ember valamit jól csinál (vagy legalább csinál). Köszönöm mégegyszer! És akkor most jöjjenek az én válaszaim/választottjaim:

 

 

 

Hét dolog rólam: 

- Imádom a sört, személyes kedvencek a bajor és cseh költemények.

- Egészségtelen mennyiségű pepperónit és chilit fogyasztok. Csípős kaja minden mennyiségben. 

- Kedvenc zenekarom a Meshuggah, akiknek itteni koncertjét financiális okokból nem fogom látni.

- Színtévesztő vagyok.

- Imádott húgom többszörös szépségkirálynő és tánc világbajnok. 

- Majdnem a basszusgitárt választottam karrierül. 

- A hallásom már-már egészségtelen módon jó, ezért mindig füldugóval kell aludnom. 

A hét jelöltem:

Elmeeke, a kedvenc észosztó blogom.

Idioglossia, spanyolhonba szakadt hazánkfia, igazi megmondásokkal. 

Plastik, az első blog, amit olvasni kezdtem. Zseniális. 

Latitude, személyes jó barát, fotóblog. Kreatív, na.

Fóti Marcell, a netakadémia vezetője, Microsoft guru, aki nem csak szakmailag mutat példát nekem, de hozzáállásban is. 

Kocka, magáért beszél. 

Enba, a legnagyobb antiszociális mizantróp blogger Magyarországon, ám írásai igencsak könnyfakasztóan mulatságosak. 

A díj azzal jár, hogy meg kell osztanod magadról 7 dolgot, valamint jelölnöd kell 7 másik bloggert a címre. Ja, és kipaszírozni a logót a blogodra. 

Nemsokára jövünk a nyelvi bejegyzésekkel, tényleg már csak pár nap.

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Szólj hozzá!

Címkék: rizsa

Na kérem, új év, új tervek, új fogadalmak, új élet, új célok, új minden. Kisebb (nagyobb) magánéleti átszervezések után némileg tisztulni látszanak a felhők, így végre újra tudok írkálni. Többen kérdezgették, hogy behalt-e a projekt, és őszinte meglepetésemre sokan igen mély sajnálatukat fejezték ki - igazán jól esett, köszönöm. A jó hír, hogy a projekt továbbra is fut, mi több az elmúlt két hónapban is futott (némileg kisebb intenzitással). 

A még jobb hír, hogy az Öt év - öt nyelv újabb nyelvet mondhat magáénak - az angol és a spanyol után immár a kínai mandarin is szerepel a repertoárban. De ne rohanjunk ennyire előre, lássunk egy kis nyelvi összefoglalót:

Angol

A már említett magánéleti manővereknek köszönhetően a magyar nyelvtől szinte teljesen elszakadtam (eltekintve a barátokkal való MSN/Skype-olást), akarva-akaratlanul is totálisan angol környezetbe kerültem (ami végülis nem hátrány, ha már az ember ugye elbattyog ezért egy másik kontinensre) - a munkahelyemen csak angolul beszélek, mi több, az angollal keresem a kenyerem. Szocializálódni csakis angolul tudok, hiszen a barátok, haverok, munkatársak egyike sem beszéli a magyart, ezenkívül helycserés támadás történt párkapcsolati ügyben, így jelenleg egy csodálatos Ausztrál hölgy társaságát élvezem minden este - ez ám a motiváció a fejlődésre! Tehát totális immerzió, aminek hatását érzem is:

Nem gondolkodom rajta, hogy "most angolul beszélek", meg "most de jó lesz mert fejlődök". Felesleges. Nem kell. Egyszerűen azért nem, mert nincs más választásom. Csak és kizárólag az angol segítségével maradhatok a víz felett - és bár nem vagyok anyanyelvű (jó eséllyel soha nem is leszek), mégis úgy érzem, mintha második anyanyelvként használnám, mindenféle megerőltetés nélkül. Természetessé vált, meglepően rövid időn belül. Bizony, ha az ember kiszakad a komfortzónából, hajlamos jobban összekapni magát, minden tekintetben. 

Angolilag még érdemes megjegyezni, úgy döntöttem, elvégzek egy angoltanári tanfolyamot (egészen pontosan ezt), egyrészt mert miért ne, másrészt meg távlati terveim között szerepel a Kínában, illetőleg más ázsiai országokban való angoltanítás, de ez egyelőre még messze van. Mindesetre efelé dolgozom. Ha másra nem is volt jó, az elmúlt pár hónap (mikor szünetelt a posztolás) lehetővé tette, hogy átgondoljam a dolgaimat és prioritást állítsak fel - egyre inkább tűnik úgy, hogy a nyelvek lesznek az én karrierem. De elég ebből. 

Spanyol

Decemberben kissé lelassult a tanulás, korántsem fektettem a spanyolba annyit, amennyit szerettem volna, nem mondanám, hogy megtört a motiváció, egyszerűen így jött ki. 1 év alatt elértem egy jó középfokot, ami mindenféle tanári segítség nélkül azt hiszem egészen jónak mondható (a hogyanról egy kicsit később). A tényállás az, hogy a középfokról a haladóra, majd a teljesen folyékonyra való ugrás egy kicsit másképpen zajlik, és egyelőre még nem teljesen tiszta, hogy hogyan fogom végrehajtani. De már van elképzelésem. Rengeteget olvastam a témában, és nem fogom sajnálni megosztani a tapasztalatokat. :D

A legnagyobb haladás, hogy stabil nyelvcsere időpontokat állítottam fel spanyol ajkú barátaimmal, így nincs kifogás, nincs menekvés, csinálni fogom (igaz többnyire csak online, de az is jobb, mint a semmi). Számításaim szerint 6 hónapon belül elérhetem a folyékony szintet - már ha tudom úgy rendezni időügyileg a napi tréninget. Egyelőre még nem tisztázott, főleg azért, mert a

Kínai

pillanatnyilag átvette a vezetést. Két hete, az új év hevében egyszerűen úgy döntöttem, hogy nekiállok és kész. Némi rákészülés után (két hét, nyelvi, etimológiai dolgok átolvasása, némi rendszerezett nyelvtani áttekintés, stb) megmarkoltam Heisig könyvét, és neki is estem, immáron majdnem 400 kínai karaktert birtoklok. De erről megintcsak később. Gondolkodtam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb módszer a kezdésnek, hiszen a karakterek ismerete csak egy dolog, a beszélt kínaiban nem sokat segítenek, ezért beneveztem a ChinesePod-ra, egyelőre innen gyorsan elsajátítom az alapokat, aztán irány az anyanyelvű anyagok. 

Tolom még mellé a Michel Thomas féle Mandarin oktatóanyagot is, persze nem vérmes reményekkel (10 óra tanulás után ne várjunk csodákat), de az alapok megértésében remek cucc - kár, hogy nem magam Michel okít minket. Sebaj. 

Mint már említettem, távlati terveim között szerepel a Kínában való huzamosabb láblógatás, ez jó apropót adott, hogy ne kerülgessem tovább az egészet, és nekiálljak a tanulásának. Július körül tervezem, hogy Tajvanra látogatok, addigra már kézzel fogható tudást fogok birtokolni. 

Összegzés

Nagyjából így állunk most, tehát mégegyszer köszönöm a sok kedves levelet, igyekszem a jövőben kicsit jobban dokumentálni a dolgokat. Rengeteg csudajó dologról olvastam, egy kazal tapasztalat felgyülemlett már, tehát lesz miről írni. Kérjük, maradjanak vonalban!

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More
Rendhagyó cikksorozatunkban ezúttal azt pedzegetjük, hogy mi a leghatékonyabb módja a szavak/fogalmak megjegyzésének. Harmadik rész. 
 
A múltkor ott hagytuk abba, hogy már tudjuk hogyan kell kártyákat létrehozni és a Forward/Reverse résznél ragadtunk le. Következzen ennek mélyebb analizálása, már amennyire ez lehetséges. 
 
Tehát az ANKI úgynevezett fogalmakat (fact) tart számon. Egy fogalom nem egyenlő egy kártyával. Mielőtt saját magamat is összezavarnám, előrántanék ismét egy példát és azon keresztül demonstrálnám a hogyan-miértet.
 
ANKI fogalmak és kártyák
 
Tehát, vegyük az előző cikkben említett példát. Van egy kártyám, aminek a kérdés és válasz része így néz ki:
 
Kérdés: La gente estaba tomando el sol en las playas.
Válasz: Az emberek napoznak a strandokon. 
 
Mikor ezt a kártyát létrehoztam, akkor a jobb felső sarokban csak a „Forward” opció volt bejelölve, ami azt jelenti, hogy az Anki fogta és így ahogy van, belepaszírozta a paklimba és ezzel mossa kezeit. Ez egy kártya és egyúttal egy fogalom is. 
 
No, de. Ha a létrehozás pillanatában a „Forward” és „Reverse” is be lett volna jelölve, akkor az Anki KÉT kártyát hozott volna létre (és pakolta volna bele a pakliba) – a két kártya így nézne ki:
 
Kérdés: La gente estaba tomando el sol en las playas.
Válasz: Az emberek napoznak a strandokon. 
 
Kérdés: Az emberek napoznak a strandokon. 
Válasz: La gente estaba tomando el sol en las playas.
 
Magyarán mondva a kérdés részben egyszer a spanyol (angol, német, akármi) van, egyszer pedig a magyar. Azonban ez még mindig EGY fogalomnak számít, legalábbis Anki-földön. Ezt csak a miheztartás végett jegyezzük meg. 
 
Ahogyan én használom az ANKI-t
 
Kezdetben én is úgy gondoltam, hogy a „Forward” és „Reverse” dolgokat is hozzá kell adnom a paklihoz, hogy lássam a magyar kérdést is és tudjam rávágni a spanyol megfelelőt. Mert ha nem, akkor nem tudom, nem tanultam meg, nem ér semmit az egész. Helytelen. 
 
Jöjjünk rá, hogy az SRS programok nem személyi tanárok, nem barátok, nem szókikérdező applikációk. Az SRS programok (így az ANKI is) arra szolgál, hogy ne felejtsük el a megtanultakat. Nem arra, hogy kikérdezze a végtelenül bemagolt szó és mondatlistákat és a körmünkre koppintson, ha valami nem stimmel. Nem.
 
Eképpen szólva a felhasználó azt is gyorsan észreveszi, hogy nincs szükség a „Forward” és „Reverse” dolgokra. Elég a „Forward” – vagyis csak az adott idegen nyelven látjuk a kérdést. 
 
Természetesen ez azt követeli meg, hogy mikor új mondatokat adunk a gyűjteményünkhöz, azok jelentésével tisztában legyünk – a válasz részbe csak „biztos, ami biztos” alapon írjuk bele a magyar megfelelőjét. Még jobb, ha a válaszba is csak a célnyelven írunk dolgokat – például a mondatban szereplő ismeretlen szavak definícióját, mondjuk egy szótárból kimásolva. El kell fogadnunk, hogy egy másik nyelvet tanulunk, nem pedig magyar órán vagyunk. 
 
Minél több célnyelvű anyagot kell megismernünk, hogy a helyes mintákból később majd saját dolgokat építgessünk. Félreértés azt hinni, hogy az ANKI arra való, hogy kikérdezze tőlünk a szavakat/mondatokat (magyar -> célnyelv irányban). Az ANKI célja, hogy tudjuk, értsük meg az idegen nyelvű mondatot és váljon a részünkké annak helyes formája, stilisztikája és tartalma. Párszáz megtanult szó/mondat után már képesek vagyunk saját magunktól értelmes, és ami a legfontosabb, helyes mondatokat alkotni. Gügyögni. Kommunikálni.
 
Kezdő nyelvtanulóként az adott nyelven kis nyikhajok vagyunk, bébik, akik fokozatosan sajátítják el a helyes kommunikáció elemeit. Ezt segít szimulálni az ANKI. A miheztartás végett: az anyanyelvű szintű kommunikációhoz tízezres nagyságrendű anyagot kell magunkévá tennünk. De most már legalább tudjuk, hogy hogyan álljunk neki. (A kételkedők látogassanak el erre az oldalra - az úriember 18 hónap alatt tanult meg anyanyelvű szinten Japánul. Persze ő még más trükköket is alkalmazott, de az SRS az egyik kulcs.)
 
Hátránya a dolognak, hogy viszonylag időigényes. Nekem nagyjából 20 percet vesz igénybe egy nap az ismétlés és néhány új mondat megtanulása (általában 30-40), amit nem neveznék nagy áldozatnak a részemről, főleg a dolog hatékonyságát tekintetbe véve.
 
Időigényes olyan szempontból, hogy kell egy-két év, mire az ember eléri az anyanyelvi folyékonyság szintjét. Viszont hibátlanul, tökéletesen fog beszélni – már csak a kiejtést kell idejekorán elkezdeni gyakorolni. Félreértés ne essék: az ANKI használata nem eredményez magában folyékony beszédet - csak segít elérni azt.
 
Lezárás
 
Persze a mondatok vakon való tanulása sem vezet sehová, de erről majd a következő cikkben. Szeretnék még némi áttekintést adni a pontos kezelésről és néhány technikai dologgal megtámogatni az itt leírt elméletet. De ezt már csak legközelebb. Addig is: tanulásra fel!

 

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More
Rendhagyó cikksorozatunkban ezúttal azt pedzegetjük, hogy mi a leghatékonyabb módja a szavak/fogalmak megjegyzésének. Második rész.
 
Szóval, az első részben megismerkedtünk az SRS fogalmával és az SRS-t hasznosító programokkal, most pedig egy kicsit jobban megnézzük az egyik legnépszerűbb példányt, az Ankit.
 
Maga a program innen tölthető le, a videókban pedig megtekinthetjük, hogy hogyan is kell felállítanunk a dolgot, hogy minden flottul menjen. Hosszas kutakodás és olvasás után úgy döntöttem, hogy nekem az itt ajánlott módszerek nem felelnek meg, ezért ehelyütt inkább a saját tapasztalatomat írnám le. Megfogadni természetesen nem kötelező, pusztán tényt közlök, meggyőzni senkit nem akarok.
 
Aki csak egyszerűen a programot akarja használni, az nyugodtan nyomja végig a videókat (nem hosszú) és úgy nagyjából lesz képe, hogy mit is kellene tenni. Ha valamit nem találunk, nincs a helyén, nem ott van, ahol kellene lennie, ne lepődjünk meg, nem a mi készülékünkben van a hiba – a fejlesztő japán úriember, gondolkodásmódja jelentős eltérést mutat mienkéhez képest. Na, de. 
 
Paklik
 
Miután elindítjuk a programot, kapunk egy képernyőt, ahol rögtön létrehozhatunk egy paklit (Deck), amibe majd szépen pakolászzuk bele a kártyáinkat. Egy pakliban végtelen számú kártya lehet, azonban ha szeretnénk kihasználni az online lehetőségeket (ezekről később), akkor érdemes észben tartani, hogy egy pakliban csak 10000 kártya lehet (és persze miért ne szeretnénk használni ezeket a lehetőségeket? Na, ugye.) Nyugodjunk meg, a 10000 bőven elég lesz. 
 
Ha valaki több nyelvet akar egyszerre tanulni (nem ajánlott), akkor érdemes minden nyelvnek egy külön paklit kreálni, hogy ne keveredjenek a dolgok. A magam részéről én csináltam egy külön paklit a Notes in Spanish-ból tanultaknak, egyet az általános spanyolnak (ide olyan dolgokat hajigálok, amik csak úgy szembejönnek innen-onnan, könyvekből, podcastokból, cikkekből, netről, stb…), egyet pedig a chat-nek (ide mennek azok a dolgok, amiket a natívokkal folytatott konzultációim során tanultam).
 
Kártyák
 
Miután kész a pakli, ki kell választanunk egy paklimodellt, ez csak azt befolyásolja, hogy hogyan néz ki a kártyánk. Normál esetben a Basic teljes mértékben meg fog nekünk felelni (a japán tanulásához lehet japánt választani, így egy kártyán több mező is van, ahol fel lehet tüntetni még több információt az anyagról (kiejtés, stb.), de megint csak ne rohanjunk előre). Ez azt jelenti, hogy lesz egy kérdés (front) és egy válasz (back) mezőnk a kártyán (gyakorlatilag a kártya két oldala), plusz a kártyához adhatunk úgynevezett „Tag”-eket, vagyis címkéket. 
 
Ez akkor jöhet jól, ha később rendszerezni akarjuk terebélyesedő készletünket. Én itt olyan rendszert alkalmaztam, hogy pl. a Notes in Spanish pakliban minden egyes leckét külön címke illet meg. Tehát miikor egy leckéből kiszedek mondatokat és beírom őket a pakliba, akkor a hozzárendelem a kártyához a lecke számát (pl.: NISI14, ami a Notes in Spanish Intermediate 14. leckére utal). Vagy a chat pakliban lévő mondatokat a szerint címkézem fel, hogy a mondatot kitől tanultam, értelemszerűen a címke maga az illető neve lesz. 
 
Kártyáinkat színezhetjük, vastagíthatjuk, dőltbetű, toronyóra lánccal, teljesen testre szabható. Mi több, hanganyagot is hozzárendelhetünk, sőt, fel is vehetünk, menet közben! Így ha van egy anyanyelvű ember a közelünkben, csak rá kell böknünk a piros „Record audio” gombra és már mehet is a móka. 
 
Ja, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: a jobb felső sarokban van egy gomb, ami mellett a sejtelmes „Cards” felirat van, magán a gombon pedig a „Forward” szó szerepel. Ha rákattintunk, akkor bejelölhetjük a „Forward” és „Reverse” opciót is. És hogy ez mit takar? Nos, itt kezdi az Anki megkavarni a dolgokat. Figyelem kössük be az öveket, lehet, hogy elsőre nem lesz túl érthető, amit itt megpróbálok leírni. Sajnálom, írási képességeimen van még mit csiszolni. 
 
Hopp, most látom, hogy elfogyott a hely, megint félbe kell hagynom mondandómat. Jövő héten folytatjuk!
Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More
Rendhagyó cikksorozatünkban ezúttal azt pedzegetjük, hogy mi a leghatékonyabb módja a szavak/fogalmak megjegyzésének. Első rész.
 
Áron nevű olvasónk a héten írt egy levelet, melyben az ANKI trükkjeiről kérdezett. Sajnálatos módon távolról sem nevezném magam profi ANKI felhasználónak, ezért tudásom meglehetős hézagokkal büszkélkedik, azonban már három hónapja használom, így megpróbálom összefoglalni a legfontosabbakat róla.
 
Megjegyzés: az ANKI-t egy japán srác fejleszti (jelenleg is), ezért felépítésében, logikájában, kinézetében olyan messze áll az én európai gondolkodásomtól, hogy felét nem sikerült kihámoznom a programnak. Pedig rettentő potenciál van benne, remek darab, azonban én inkább egy hasznos kelléknek találom, semmint jó barátnak - pontosan azért, mert nekem nem áll kézre. De ettől még egy szuper dolog. Technikai hiányosságaimat eddig felgyülemlett nyelvtanulási tapasztalataimmal próbálom pótolni, a cikk is ennek szellemében íródott. Na, elég ebből, lássuk, mit tudunk!
 
SRS - az meg mi? 
 
Spaced Repetition System. Ettől sokkal okosabbak nem lettünk, ezért vegyük szemügyre közelebbről. Okos emberek megállapították, hogy sajnálatos módon az emberi elme felépítésénél fogva nem úgy működik, hogy beteszek oda valamit, és akkor az ott jól megmarad - egy szó, egy mondat, egy emlék, egy kép, stb., hanem bizony idővel halványul, ezért emlékezünk nehezebben régebbi dolgokra.
 
A jó hír azonban az, hogyha az emléket/képet/szót újra felidézzük, akkor az egy kis idővel tovább marad meg aktív memóriánkban. Tehát ha ezt a nyelvtanulásra vetítjük le, akkor ott ugye alapvető fontosságú a nagy szókincs. Szavakat hogy tanulunk? Leülünk, bemagolunk, mondjuk 30 szót egy nap (jó, nem így tanulunk, de ez csak a példa kedvéért), aminek legalább felét 5 perc múlva már nem is tudjuk. Egy óra múlva esetleg 5 szóra emlékszünk, másnap meg mondjuk 2-re. Ez sajnos elég sovány hatásfok (természetesen a számok sarkítottak, nem mérvadóak).
 
Az SRS értelmében azonban, ha ezt a 30 szót pontosan abban a pillanatban idéznénk fel újra (vagy mondjuk, olvasnánk el újra a lapról), mikor az kikerülne a rövidtávú memóriánkból, akkor az mégsem kerül ki, hanem szépen ott üldögél még egy darabig - azonban már egy kicsit hosszabb ideig - ergo egy levegővételnyi szünethez jutunk, mielőtt újra át kellene ismételnünk. Ez nem új keletű dolog, sokan rájöttek már (pl. Dr. Pimsleur is), ezért higgyünk nekik, és használjuk ki.
 
A kérdés a hogyan? Mert mégsem lehet azt, hogy egész nap fogjuk a kezünkben a szótanuló papírt és azt nézegetjük véletlenszerűen, hátha pont elkapjuk a megfelelő pillanatot az ismétlésre. Persze az előtt is lehet ismételni, mielőtt éppen kikerülne a szó a rövidtávú memóriából, csak éppen felesleges. Minek? Addig tudjuk - ergo csak időpocsékolás lenne rá időt szánni. És itt jön be a képbe az SRS program. 
 
SRS programok
 
Az SRS programok hatékony jószágok. Az elv mindenhol ugyanaz - egy listába szépen beleírjuk a szavakat/fogalmakat/akármiket (a program egyként kártyáknak hívja ezeket. Minden fogalom egy-egy kártya), amit meg akarunk jegyezni, majd elindítjuk az ismétlést - a program pontosan azokat a kártyákat fogja mutatni nekünk, amit éppen elfelejtenénk. Egy bonyolult algoritmus nagyjából 95% pontossággal kiszámolja az optimális időt, hogy mikor kell újra megnéznünk a kártyát, így nem kell napokat töltenünk pár szó megtanulásával.
 
Természetesen nem tökéletes a dolog, de a 95% szerintem igen elfogadható arány. Tekinthetjük úgy, hogy az SRS a személyi titkárnőnk, aki a találkozóinkat szervezi nekünk az ügyfelekkel (kártyák). Minden programnak van egy osztályozó rendszere - miután megnéztünk egy kártyát, értékelnünk kell magunkat, hogy mennyire jól tudtuk felidézni az adott fogalmat (általában 1-5-ig), és a program ezt is tekintetbe veszi a következő ismétlésnél. Nagyjából ennyi, semmi ördöngösség. Térjünk rá konkrétan az ANKI-ra. 
 
ANKI - a legjobb SRS program
 
Az ANKI korunk egyik legnépszerűbb és legmegbízhatóbb SRS programja, fejlesztője egy japán úriember, aki egyébként már több ezer munkaórát beleölt a programba, folyamatosan fejlesztve azt, mindezt teljesen ingyen (támogatni nem tilos). Tényleg le a kalappal előtte, rettentő elfoglalt, az ANKI-t csak hobbiból csinálja és még így is volt ideje egy égető kérdésemre válaszolni, szinte órákon belül. Támogatásból tehát ötös. De ne rohanjunk előre. 
 
Az ANKI-ban paklikat kell létrehoznunk, amikbe szépen pakolhatjuk bele a kártyáinkat. Minden kártyának két oldala van - egy kérdés és egy válasz. A program először mindig a kérdés részét mutatja nekünk, majd a válasz gombra bökve megnézhetjük, a kérdéshez/fogalomhoz tartozó választ/jegyzeteket. Ezután értékelnünk kell a saját teljesítményünket, majd jöhet a következő kártya. Ez a kérdés-felelet rész egy kis magyarázatra szorul. 
 
Kérdésnek tekintünk mindent, amit meg szeretnénk jegyezni - szavak, fogalmak, stb. A válasz mezőbe olyan dolgokat írunk, amik segítségünkre vannak a kérdés megértésében. Nyelvtanulásra levetítve (ugyanis az SRS távolról sem csak nyelvtanulásra használatos) ez úgy néz ki, hogy... Hmm... Azt hiszem, inkább jobb, ha egy példán keresztül mutatom be a dolgot. A példa saját spanyol SRS csomagomból való. 
 
Kérdés: La gente estaba tomando el sol en las playas. 
 
Rögtön az első érdekesség, hogy miért egy egész mondat van a kérdésben? Ez egy későbbi poszt témája, megérdemel egy alapos kivesézést. Na kérem. Itt van a kérdés, belöki a program elém, én elolvasom. Tudom, hogy ez azt jelenti, hogy az emberek (la gente) csinálnak valamit a strandokon (las playas). Sajnos nem emlékszem, hogy az "estaba tomando el sol" mit jelent. Rábökök a válasz gombra, ekkor megjelenik a válasz rész is, ahol magyarul ott van a teljes fordítás:
 
Válasz: Az emberek napoznak a strandokon. 
 
Sajnos a lényegi részre nem emlékeztem, így nem mondhatom, hogy tudom a kártyát, így rábökök az ismétlésre, így a kártya a pakli végére kerül, hogy a teljes ismétlés végén még egyszer próbát tehessek vele. Ha egy kártyát jól tudtam, megveregetem a saját vállam, majd rábökök a legjobb fokozatra, így az nagyjából pár óra múlva fog előjönni újra (attól függően, hogy hányszor tudtuk helyesen egymás után, pár alkalom elteltével a két ismétlés között már hónapok is eltelhetnek!)
 
És ez így megy szépen az összes lappal. Macerásnak hangzik, azonban ez minden, csak az nem. Nem is kell neki hosszú idő és rettentően megtérül a befektetett idő. Én naponta 20-30 percet szoktam vele foglalkozni, több felvonásban, tehát nem mondhatom, hogy rettentően időigényes lenne - nem is beszélve az előnyökről. Gyakorlatilag soha nem fogunk elfelejteni semmit, amit megtanultunk.
 
Végezetül még annyit: okos emberek még azt is mondták, hogy memóriánk gyakorlatilag végtelen, így felesleges azon aggódni, egyszer csak megtelik, és ha még valamit beteszünk, akkor egy régebbi dolog kiesik. Tuszkoljunk csak bele minél több dolgot! 
 

Sajnos ez a cikk a kelleténél hosszabbra nyúlt, így úgy döntöttem, hogy több részben kerül leközlésre. A következő részben egy kicsit mélyebben belemegyünk az ANKI-ba, várhatóan a jövő hétvége magasságában. Addig is jó tanulást!

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Az elmúlt hetekben találtam két igen-igen hasznos dolgot az angolhoz.

Az első versenyző az English Central, ami egy remek kis oldal a beszédünk és főleg a kiejtés fejlesztéséhez. A lényege a dolognak, hogy az oldalon találunk egy rakat videót, különböző témákban (politika, sport, zene, játékok, stb.), amiket nem csak nézegetni lehet, hanem aktívan részt is tudunk bennük venni, még pedig a következőképpen: miután megnéztünk egy pár másodpercet, el kell ismételnünk a hallottakat, ami után csinos kis értékelést kapunk teljesítményünkről, valamint, hogy min kell még javítanunk. Láttunk már ilyet, itt azonban rettentően igényesen van tálalva, nem is beszélve arról, hogy abszolút naprakész dolgokból válogathatunk. Igazi gyöngyszem. Hátránya, hogy egyelőre csak 200 videóból válogathatunk (nem mintha nem lenne elég), valamint regisztrálni kell. Egy kedves Ausztrál cimborám nemrég világosított fel kiejtési hiányosságaimról (csodálkozom, hogy eddig más miért nem tette őket szóvá?), amik nem eget rengetőek, azonban ennek az oldalnak segítségével csodaszépen ki fogom tudni küszöbölni őket. Nagyon ajánlott a használata. 

A második dolog egy Microsoft fejlesztés és még csak béta állapotban van, azonban mindenképpen ígéretes próbálkozásnak tűnik. Erről van szó. A rendszer lényege, hogy az oldal felső részén lévő szövegdobozba szépen beírhatunk egy angol szöveget, majd rábökve az ellenőrzésre megcsodálhatjuk szerzeményünket az alsó részben - nyelvtani hibáktól mentesen. Vagy legalábbis a nagyobbaktól mentesen. Azért jó a dolog, mert direkt olyanoknak fejlesztették ki, akik az angolt idegen nyelvként tanulták - és a tipikus hibákat szűri ki a rendszer. Az algoritmus elemzése itt teljesen felesleges, lényeg, hogy többségi alapon dönt a rendszer - szépen végigtúr hibátlan angol szövegeket és összehasonlítja a mienkkel, majd javaslatot tesz a valószínűleg helyes megoldásra/kifejezésre/nyelvtani formulára. Csodát nem kell várni tőle, de középhaladóknak igen erősen ajánlott a dolog, rengeteget lehet belőle tanulni. Egy anyanyelvű rektort természetesen nem helyettesít, mindenesetre remek dolog.

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

[balint] 2009.09.24. 10:21

Kreatív Spanyol

 

A Kreatív Spanyolt és annak szerzőjét, Gaál Ottót valószínűleg nem sok nyelvtanulónak kell bemutatni. 

A csomagot 20.000 pénzért mérik, ezért kapunk egy pakk (200 oldal) papírt meg audio cd-t, amin a hanganyagokat találjuk a cucchoz. 

A módszerről olvasva nagyon tetszetősnek tűnt a dolog, főleg, hogy egybe is vágott több, máshol olvasott dologgal – például Stephen Krashen input hipotézisével, név szerint: minél több idegen nyelvű anyagnak tesszük ki magunkat, annál több minden meg fog ragadni. Ilyen egyszerű. Nincs varázslat. A trükk abban áll, hogyan lehet úgy leszűkíteni a dolgokat a feltétlenül szükséges inputra. No és persze az sem elhanyagolható, hogy az input helyes, nyelvtanilag tökéletes, stilisztikailag választékos, valamint konzisztens legyen. Az ehelyütt tapasztalt dolgok szigorúan magánvéleménynek minősülnek, de a felsorolt paramétereknek, hogy is mondjam, elég foghíjasan felel meg a Kreatív Spanyol. De erről később. 

12 leckére bomlik az anyag, minden lecke elején kapunk egy talicskányi szót, amit bebiflázva (itt már kicsit elbizonytalanodtam, sosem voltam nagy barátja a szólisták tanulásának) neki is mehetünk a leckéknek. Rövid nyelvtani bevezető, aztán jön a lényeg: sok-sok mondat. Bal oldalon a magyar, jobb oldalon a spanyol. Mint egy szótárfüzet, csak éppen mondatokkal. A dolog lényege abban áll, ha megtanuljuk ezeket a mondatokat, akkor elvileg elő szóban is csípőből fogjuk tudni lökni őket, beszédkörnyezetben. Vagy a Rigó utcában. 

A magam részéről (alapos felkészülés után) úgy döntöttem, hogy nem fordítgatom a szövegeket, mert ez többek egybehangzó véleménye szerint hátránnyal lehet a későbbi nyelvtanulásra. Nem a fordítást akarom megszokni, hanem magát a nyelvhasználatot. Ezért én csak a spanyol mondatokat néztem és azt, hogy értem-e őket, és ami nagyon nem ment, csak azt néztem meg magyarul. Egyszerűen hozzá akarok szokni, hogy csak és kizárólag spanyol szövegekkel foglalkozom, nem pedig a fordítgatásukkal. Ilyen szempontból jó az anyag, mert RENGETEG példamondatot ad a cucc, amiket jól betárazhatunk magunknak. 

A magam részéről én csak bejelöltem az érdekes/hasznos mondatokat, a lecke végén pedig kiírtam őket az Anki-ba, és azzal gyakorolgattam őket – de szigorúan csak a spanyol-magyar irányban, fordítva nem. Szintén része az input hipotézisnek, aminek működését Khatzumoto és az Antimoon-os srácok is bizonyíthatják. 

A problémáim ott kezdődtek a dologgal, hogy a mondatok gyakorlatilag nem összefüggőek, így nem adnak kontextust, ami még nem is olyan nagy baj, de egyáltalán nem konzisztensek. Értem én, hogy Gaál úr azt sugallja, hogy ne tanuljunk nyelvtant, vagy csak minimálisat, amit én is maximálisan támogatok, csak ha valamit egyszer leír, és másszor mást ír, akkor azt én elvárnám, hogy magyarázza meg, hogy miért van. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen finnyás, de ha leteszem egy valami mellett a voksom, akkor vagy próbálom tartani magam hozzá, vagy ha változtatok, akkor megmagyarázom. Kis dolgokról van szó, de számomra fontosak. Az anyagban teljesen összekeveredik a latin-amerikai spanyol a kasztíliai spanyollal, mind szóhasználat, mind nyelvtan szintjén, ami persze nem nagy különbség, de ha én egy Spanyol hölggyel társalgok, akkor nem szeretnék bedobni neki mexikói szavakat, azt várva, hogy rácsodálkozzon, hogy milyen jól beszélem a nyelvet, mert jó esetben is csak egy enyhe megmosolygást kapok.  De ez biztos csak az én rigolyám. 

A nagyobb bajom ott kezdődik, hogy ha nem is tele, de azért jócskán meg van hintve hibával az anyag, amit még én is észrevettem, amatőr létemre. Elírások, félreütések, összekeverések bizonytalanítják el az egyéni nyelvtanulót – és ugye nincs kitől kérdezni, mert a magunk tanárai vagyunk, és ha valami ellentmondást látunk, akkor gondolkodunk, hogy akkor ez most miért is. Nem is beszélve arról, hogy a rossz példát látjuk, ami remekül meg fog ragadni emlékezetünkben. 

Ezenkívül átnézettem Arantzával (barcelonai hölgyemény) egy jó részét és bizony elég kerek szemmel nézett néha. Semmiféle életszerűség nincs a mondatokban, gyakorlatilag egy nyelvtankönyvből összeollózott montázs az egész, ami számomra nem elég természetes. Megint csak saját vélemény. A mondatok és szerkezetek nem konzisztens, az életben használt verzióinak begyakorlása nekem nem tűnik ésszerűnek. 

Az viszont nem megengedhető, hogy még a magyar szövegekben is van hiba. Nem mintha ezen akarnék lovagolni, egyszerűen csak az anyag igénytelenségét jelzi (mint ahogy a kivitelezés is – kb. olyan, mintha egy 80-as évekből menekített írógéppel szerkesztették volna). De ezt nem róhatjuk fel hibának, gondolom az olcsó ár érdekében ilyen – de az elírásokat már nem lehet ezzel magyarázni.

Az anyaghoz mellékelt hanganyag sajnos kb. annyit ér, mint halottnak a beöntés – ebből, aki megtanul magabiztosan beszélni, mi több, az imádnivaló spanyol intonációt elsajátítani, azzal szívesen kezet ráznék, valamint fizetném a következő sörét. A magam részéről én inkább letöltöttem párszáz órányi podcastot és abból igyekszem ezen hiányosságait pótolni.

Mindazonáltal nem akarom elvitatni az anyag erényeit (olcsó, sok anyag, más megközelítés) és hiszem, hogy jó szándékkal készült a dolog, mindössze a tálalással van bajom. Megint csak magánvélemény.  Azért a honlapon található élménybeszámolókat érdemes elolvasni, én jókat derültem rajta. 

Ja, elnézést, a legfontosabbat elfelejtettem: az anyag a nyelvvizsgára készít fel (ahogy azt a honlapon sem győzik hangsúlyozni), ezért minden eddigi rosszmájúságomat visszaszívom – hiszen egy szóval sem említették, hogy használható nyelvtudást adnak 20.000 forintért. Ennyit valóban megér.

Végezetül nem bírom megállni, hogy ne írjam ide a végére: ha Gaál úr, saját bevallása szerint, már 27 nyelven megtanult (elnézést, 27 nyelvből van nyelvvizsgája), akkor magyarul is illene tudni, hogy a „nyelvtanulás” szót bizony egybe írjuk és nem külön. 

 

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Azt hiszem áttérek a kétheti összefoglalóra, mint ahogy azt már meg is tettem. Az elmúlt két hétben a következő dolgok törpéntek: 

A Kreatív Spanyolnak majdnem a végére értem, a héten szándékozok végighasítani rajta és írni belőle egy vaskos összefoglalót, becsszóra. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a Notes in Spanish középhaladó podcastjain is végigértem és nekimentem a haladóknak. Megdöbbenésemre mindenféle nehézség nélkül tudom követni a beszélgetés folyását, persze nem értek minden szót és mondatot, de úgy általában képben vagyok a dologgal. Úgy látszik a masszív input elve jól működik - minél többet hallgat az ember ismerős szövegeket, annál több dolgot képes felismerni más szövegekben.

A podcastok úgy látszik jól vannak felépítve, mert az elmúlt 8 hónapban, amióta spanyolt tanulok, nagyjából 3 ujjamon meg tudom számolni, hogy hányszor használtam szótárt. Egyszerűen minden kijön a kontextusból. És ezer százalék, hogy sokkal jobban meg is marad így a dolog.

Nekiálltam nézni a How I met your mother sorozatot (persze spanyolul), ami az eredeti angol után meglehetősen furcsa volt, de nem volt nehéz hozzászokni. Az eredeti történetet ismertem, így az sokat segített a megértésben, és már most egy csomó dolgot tanultam belőlük - pedig semmi mást nem csináltam, csak filmet néztem, azaz szórakoztam. 

Egy lépéssel azért tovább mentem ennél: ezt a programot használva kiemeltem a videókból a hanganyagot mp3 formátumban, rápaszíroztam őket az mp3 lejátszómra, és bárhová mentem, hallgattam őket. Ezeket az órákat nem örökítettem meg a statisztikában, mert nem feltétlenül aktív hallgatás volt, de mindig ott duruzsolt a fülemben. És nagyon jól működik! Miután egyszer láttam a videót, a hallgatás alapján is könnyen fel tudom idézni a helyzeteket, sőt, még jobban tudok figyelni a hallgatásra. Egyszerűen zseniális, hogy mennyire egyszerűen és jól lehet így fejleszteni a hallgatási képességet. Javallott módszer.

Olvasgatom a Harry Pottert is spanyolul, kellemes szórakozás, nyelvezete nem nehéz, úgyhogy szintén javallott a használata. Ne feledjük: minnél több input, minél több irányból! Ez alatt nem a nyelvkönyveket és szótárakat értjük, hanem a valós életből, natívoknak készült dolgokat. Film, rádió, könyv, képregény, satöbbi. Legalábbis saját véleményem szerint (meg jó pár ezer más nyelvtanuló szerint is). Persze az Anki továbbra is minden nap játszik, remek kis program.  

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More
Ahogy így visszanézem az elmúlt hónapok statisztikáit, egyeseknek esetleg úgy tűnhet, hogy nekem jobb dolgom sincs és bőven ráérek nyelvet tanulni, akár egész nap. Sajnos ez az igazságtól nagyon messze áll, ezért az Öt év – öt nyelv projekt sikeres kivitelezéséhez az időmenedzsment csodálatos világát kell erőteljesen tanulmányoznom, hogy ötről a hatra jussak. Vagy legalább egyről a kettőre. 
 
Mindez csak azért jött most fel, mert többen írták már és kérdezték, hogy én miként osztom be az időmet. A következőkben egy kis összefoglalót készülök ide kanyarítani, amiből hátha más is hasznos dolgokat tud leszűrni magának. Persze semmiféle világmegváltó megfejtés nincs az itt leírtakban, egész egyszerűen csak azt használom, amit már okos emberek kitaláltak – mert ugye felesleges újra feltalálni a kereket. 
 
Az itt következő napom nem mondható átlagosnak, általában ennyire azért nem zsúfolt, az itt leirtakban mindössze azt szeretném vázolni, hogy szinte minden helyzetben és esetben lehet tanulni – már ha akar az ember. 
 
Tehát reggeli kelés és koffeinmérgezéses hírolvasások után felcsapom az Ankit, amivel 10 percet szüttyögök  - ezzel nem érek a napi ismétlés végére, csak egy általános átfutásra jó. Fürdés közben mehet valami kis zene (mondjuk legyen Ska-P, mert az jó), majd nekiesek az egyes számú munkámnak (fordítás). A monitor mellé ki van téve a Kreatív Spanyol egy-egy lapja, és míg a gép a mentést végzi, vagy egy új weboldalt tölt be én megnézek két-három mondatot/szót.  Ez az egész délelőttös fordítás során is minimum 3 lapnyi haladást jelent az anyagban. Délben nekiesek az ebédfabrikálásnak – közben zúg a fülemben mp3 lejátszóról valami spanyol szöveg. Notes in Spanish anyag, podcast, Harry Potter, esetleg spanyol zene. 
 
Dél körül megindulok bevenni a főiskola bástyáit, valamint magamévá tenni az aznapi tananyagot (áttételesen van köze a nyelvekhez – mondhatnók szintetikusan: programozást tanulok) – továbbra is hallgatok valami spanyol anyagot – Pimsleurt, Michel Thomast, esetleg a Kreatív Spanyolt forgatom. A jegyzetelés miatt nem aggódom, hiszen már régen bebizonyosodott, hogy semmi szükség rá. Ha az embernek napi kapcsolata van a nyelvvel, minden a helyén lesz idővel - méghozzá nem is olyan hosszú idő után! Semmi szükség erőködésre, jegyzetelésre, csak élvezem a leckéket.
 
Mikor gépközelben vagyok és ismételni támad kedvem, de nincs nálam a laptopom, elég csak felcsapni az Anki online verzióját, ahová kártyáinkat automatikusan szinkronizálja a program, így csak netelérés kell és máris tanulhatunk. Nem kell sok, csak pár perc, ebből mondjuk 4-5 alkalom az egész napos okítás során. Szünetben diskurzus a csoporttársakkal (sajnos nincs Spanyol, csak két Brazil. Lehet, hogy a portugál lesz a következő nyelv?), majd irány a kettes számú vágóhíd (irodarabszolga) – mivel sűrű a program, ezért autóval kell mennem, ahol szintén remek alkalom nyílik a podcastok hallgatására – persze azért nem árt figyelni az útra sem. De azért a háttérben mehet a dolog. Ha effektíve nem is figyelek a szövegre, ha a háttérben megy, abból baj nem lehet. Ha mást nem, legalább az intonációt szokom. 
 
Munka közben folytatom az elcsent másodpercek felhasználását – két ügy között átnézek pár sort a Kreatív Spanyolból, szünetben diskurzus a munkatársakkal (angolul), majd hazafelé szintén még mehet valami spanyol zene, levezetőnek. Itthon egy laza Anki futam még, nem több 10 percnél. Fürdés, fogmosás, borotválkozás közben is szól a spanyol zene. Lefekvés előtt még némi Harry Potter olvasás (szigorúan spanyolul), nem több egy-két oldalnál. 
 
Mikor összeadom a számokat, a nap végére kijön 1,5-2 óra. És merem állítani, hogy sokkal hasznosabb így „szétdarabolva” tanulni  - egyszerűen megszokjuk, hogy több felé figyeljünk és nem fog gondot okozni az egyik nyelvről a másikra váltani. Akkor haladunk jól, ha lefekvés előtt már spanyolul akarunk jóéjt kívánni kedvesünknek. 
 
Nyilván egyfajta elkötelezettséget igényel a dolog, mindenesetre a saját példámon látom, hogy működik. Effektíve nincs olyan, hogy tanulási idő, mikor leülnék és felcsapnám a szótárakat (más kérdés, hogy nem használok szótárt, vagy csak nagyon ritkán). Ezer meg ezer módja nyílik az idő hatékony kihasználásának - csak néhányat említettem, én ezeket használom, de tovább és tovább lehet fejleszteni. Például ha az utcán sétálok és meg kell állnom a zebránál, már reflexből nyúlok a szótanuló kártyák után - amíg zöldre vált a lámpa, átnézek öt kártyát.
 
A későbbiekben még szeretnék írni az idő hatékony beosztásáról, mert ez véleményem szerint rettentő fontossággal bír - és persze nem csak nyelvtanulás szempontjából. 
Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Két hetes összefoglalónk következik. Legfontosabbnak azt tekintem, hogy végigértem a Notes in Spanish intermediate podcastjain. Általában minden nap egyet hallgattam meg, igyekeztem minél többször. Aztán így a vége felé csapott belém a felismerés, hogy hé! én ennek jó részét értem! Rendkívüli elégedettséggel töltött el a gondolat, persze nem szabad elbízni magam, megerősítésnek azonban kiváló volt. Látszik a befektetett munka és ez jó.

Új szórakozást találtam magamnak - ha egy spanyol mondat megtetszett valahol (bárhol), akkor azt feljegyeztem magamnak és bevéstem az Ankiba. Hogy ez miért jó, arról majd később. Persze az Ankit folyamatosan használom a Notes in Spanish-ból kibányászott mondatokkal is, jelenleg a kezdő szint közepe felé járok a kijegyzetelésben, naponta 66 új mondatot ismételek át az Ankival, de mellette persze hallgatom magukat az eredeti podcastokat. A megértésük semmiféle problémát nem okoz, mindössze a helyes formulákra figyelek, hogy mit, hogyan, mikor illik/kell mondani.

Kreatív Spanyolilag már a 9. fejezetnél tartok, azonban nem úgy használom, mint azt előírták (jó okkal). Egyszerűen csak végigmegyek a spanyol mondatokon és megnézem, hogy értem-e őket. Nem próbálok meg emlékezni rájuk, vagy dekódolni őket. És ha valamelyik mondatot hasznosnak találom, megy az Ankiba. Sajna a KS bőven meg van hintve hibával, ezért fenntartással kezelem, de azért jobb, mint a semmi.

Nekiálltam a Harry Potter első részének is spanyolul - a sztorit már ismerem, tehát sejtésem van róla, hogy miről szólnak a dolgok, és örömmel látom, hogy a szöveg legalább 40%-át minden nehézség és szótárazás nélkül értem (szinte soha semmihez nem használok szótárt, csak kontextusból akarom megérteni a dolgokat - és meglepő módon remekül működik! Ha az ember ugye rá van kényszerítve, megy az!). Természetesen a tetszetősebb mondatok itt is repülnek befele az Ankiba.

Sajna a heti 12 óra tanulást (ami mondjuk nincs napi 2 óra) nem tudom feljebb tornászni, ezért még jobban rá akarok állni a spanyol környezet kialakítására. Erről is részletesebben egy kicsit később. Végül a táblázat:

 

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

[balint] 2009.08.20. 09:12

Alapelvek

Kérem tisztelettel a blog.hu nem akarja, hogy az ember felelős blogger legyen, egyszerűen mikor leülök írni valamit, mindig vagy karbantartás van, vagy csak egyszerűen nem hajlandó befogadni, amit írok és hibára hivatkozva elhajt melegebb éghajlatra. Mindezt nem sopánkodásból akarom írni, csak mentegetőzöm a tartalmas irományok hiánya miatt. De így legalább van mire fogni.
 
Szóval mostanság rengeteg időt szenteltem a nyelvtanulási technikák tanulmányozásának, hogy szűkíthethessem a kört – mi az ami nekem jó, és mi az, ami kevésbé. Kezd is szűkülni a dolog, ahogyan kell. Csak gondoltam addig nem untatok vele senkit, amíg valami kézzel fogható nincs. Mindenesetre arra már rájöttem, hogy nem érdemes semmit leírni, hogy „ez má’ pedig kerek-perec így van és kész”, mert általában a rá következő nap rájövök, hogy mégsem. 
 
Röviden vázolnám, hogy jelenleg hol tartok: eredeti (blog indulása előtti időről beszélünk ehelyütt) elképzelésem szerint valami olyasmi módszert szerettem volna fellelni az internet eldugott zugaiban, amivel a gyerekekhez hasonlóan akkumulálhatom a tudást. Tudom, közhely, meg elég gázos terület, hiszen még a nagy koponyák is egymást gyalázzák a különböző teóriákkal, így nem hogy egységes tematika és megfejtés nem létezik, de még nagyjából egy irányba mutató vélemények sem. Éppen ezért az egyszeri tanulónak marad a „kipróbálom – ha működik jó, ha nem működik nem jó” körhinta. 
 
Aztán ráakadtam Tim Ferris jómunkásember írásaira, amiben pimaszul kijelenti (mi több, be is bizonyítja), hogy biza 3-12 hónap alatt minden nyelvet meg lehet tanulni 90%-os teljesítménnyel. Az elmélet szerint ízekre bontja a nyelvet, majd a kis darabkákat egyenként emészti meg, legvégül összekalapálja egy egésszé és csodálatos folyamba önti. Kár, hogy azt nem részletezi, hogy hogyan. Csak morzsákat vet a pórnépnek, és hát nincs mindenkinek pár éve rá, hogy kísérletezgessen (mint ahogy neki volt). 
 
Ekkor határoztam el, hogy ha már úgyis csak fél évem van az első nyelv sikeres befogadásáig, jobb ha felkötöm a felkötnivalót és megpróbálom alkalmazni a módszerét – azaz menjünk neki technikai oldalról a dolognak, ahelyett, hogy a kényelmes „majd úgy, mint a gyerekek” módszerrel bohóckodnék mondjuk nyelvenként öt, de minimum három évet. 
 
Ekkor viszont további olvasmányokra és cikkekre bukkantam, miszerint a nem megfelelő módszerrel való tanulás kárt tesz a tudásban, későbbi haladásunkra lesz rossz hatással. Megint ott voltam, ahonnan elindultam. Magyarán szólva: ne csináljak semmit, mert jó esetben is csak stagnálok, rossz esetben még el is rontom a meg sem lévő nyelvtudásomat. 
 
A 22-es csapdájából csak a valamelyik irányba való elmozdulással tudom elképzelni az egyről-kettőre jutást. Eképpen úgy gondoltam, hogy  a két dolgot egymásnak eresztem (technikai tanulás vs. gyermeki tanulás) és megpróbálom mindkettőből a legjobbat magamévá tenni. 
 
A következő alapelvek szerint kívánok haladni:
 
- Csak és kizárólag jót/helyeset akarok megtanulni, aminek helyességében csak a kétely szikrája is felmerül – kuka.
- Abból indulok ki, hogy a tudás nem lehet rossz – tehát attól nem lehetek hátrányban, hogy valamit tudok (pl.: nyelvtan, ami a „gyermekek tanulási módszerét” támogatók szerint a későbbiekben lelassít, mi több, káros hatással van a tudásra)
- Meg sem fordult a fejemben, hogy a maradék  öt hónap ne lenne elegendő a kitűzött cél elérésére (ha meg kicsit csúszik a dolog, nem baj, majd a többi nyelvnél behozom a lemaradást)
-      Csak olyan módszert vagyok hajlandó elfogadni, amit hitelt érdemlően bizonyítottak (értsd: meggyőződtem róla, hogy az általam felállított követelményeknek 100%-ig megfelel). Ennek értelmében nincs értelme nyelvvizsgákról és lingvisztikai szakkifejezésekről beszélni, mert az mind szép és jó, csak kb. annyi köze van a nyelvtanuláshoz, mint. 
 
Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a próbálgatás időbe kerül, abból pedig ugye mint tudjuk, sosincs elég. Mi több, az itt leirtak nem garantált módszerek arra, hogy bárki másnak ugyanígy működik. Amennyiben mégis, a söröket a szerkesztőségbe tessenek küldeni. Köszönöm.
 
A következő hetekben szeretnék pár elmaradt posztot is kihegeszteni ide (főleg teszteket, másrészt még egy pár saját gondolatot) – kérem, maradjanak vonalban. 
Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Egy jó ideje most fordul elő először, hogy nem tanultam szándékosan angolul, csak és kizárólag a spanyolra koncentráltam. Véleményem szerint meg is van az eredménye. Elsősorban a kreatív spanyolra feküdtem rá, aminek immáron hatodik fejezetét gyűröm (összesen 12 részből áll), valamint alkalomadtán egy-egy új Notes in Spanish középhaladó epizódot is meghallgatok, amit témától függően egészen jól megértek már. 

Emellett a kezdő szint összes leckéjét is újra végighallgatom üres perceimben – jó érzéssel tölt el, hogy ezek már tényleg „könnyűnek” számítanak, nem kell erőlködnöm, hogy értsem őket. Fizikailag ugyan nem nagyon mérhető a dolog, de emlékszem, mikor februárban hallgattam még ezeket, bizony nem értettem mindent, és nehezebben is ment. Szóval haladunk, kérném tisztelettel. Kerek tíz órát sikerült a spanyolnak szentelnem az elmúlt héten, aminél egy kicsit többet szeretnék, de sajnos időből most csak ennyire futja. Időmenedzsmentemet már a végletekig kihegyeztem, gyakorlatilag egyetlen üres pillanat sincs – amikor csak lehet, tanulok. Le kellene szokni az alvásról. Mindenesetre nem állok rosszul, amint a táblázat is mutatja, közelítek a 250 belefektetett órához.

 

 

 

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Az elmúlt két hét legjelentősebb eseménye angol szempontból, hogy lezártam az Effortless English-t, spanyolilag meg elkezdtem használni az Anki nevű szótanulókártya-programot (ennek a szónak a helyesírásában nem vagyok teljesen biztos), aminek az a lényege, hogy az általunk feljegyzett szavakat/mondatokat/kifejezéseket pontosan a legjobb időben mutatja nekünk - mikor már majdnem elfelejtenénk. Szándékozom róla írni még, ám itt található egy jó kis összefoglaló, ami egyben a módszert is ismerteti.

Ezenkívül próbálom magam minél több oldalról körbe venni a spanyollal, most hogy már tudok rá koncentrálni - egyelőre befejeztem az aktív angolozást. Persze, ha valami jó anyagba belebotlom, akkor újrakezdem.

Végül a táblázat:

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Na, kérném tisztelettel, a végére értünk Effotles English kalandjainknak - egy utolsó lecke maradt hátra. Egészen pontosan három lecke, de ez egybe van gyúrva. Nem másról van szó, mint a Hitch nevű filmről, Will Smith főszereplésével. 

És hogy hogyan lehet egy filmből EE anyagot csinálni? Hát ez egy jó kérdés. Mindhárom leckében van egy kb. 2 perces részlet a filmből (persze csak a hang), amihez ugyanúgy tartozik szómagyarázat, majd pedig jöhetnek a rá épülő Mini-Story-k. A kommentekben hallhatunk arról, hogy miért is jó így nyelvet tanulni (amivel magam is messzemenőkig egyetértek) - mert a beszélt angolt, a mindennapi angolt tárgyalja, nem pedig a tintaszagú könyvangolt, amit a tanfolyamtermeken kívül sehol nem használnak. 

A magam részéről elszórakozgattam a leckével, ám egyúttal örülök is, hogy lezártam az Effortless English-t - jobban tudok koncentrálni a spanyolra. 

Az Effortless English-ről szóló többi bejegyzés itt olvasható.

Az eredeti Effortless English anyagot ezen a linken tudod megvenni, aki megpróbálná, ossza meg velem is tapasztalatait. Jó tanulást! 
 
Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More

Arra gondoltam, hogy mivel a héten van a blog indulásának féléves évfordulója, a szokásos heti összefoglaló helyett kanyarítok egy féléves áttekintést. Imhol terül el:

Az öt év - öt nyelv célja

Meglehetősen beszédes cím, különösebb magyarázat talán nem is szükséges hozzá - hivatalosan január 25-étől számítom a projekt indulását, bár ez kissé fals, hiszen előtte is tanulgattam (ez a megfelelő szó) spanyolul, angolul pedig már tudtam. A jobb oldalon található számláló mutatja, hogy mikor fejeződik be a projekt, aminek bekövetkeztekor célom, hogy öt, a magyartól különböző, nyelven folyékonyan, különböző társadalmi szituációkban (de nem akadémikusi szinten) verbálisan kényelmesen helytálljak. Fő szempont volt még, hogy egyedül, egyéni tanulással jussak el az áhított célhoz - ez persze nem lehetséges anyanyelvű barátok nélkül, de ez teljesen természetes. A blog ebben jegyezetelésül szolgál segítségemre, valamint remélem, hogy mások is profitálnak a dologból. 

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy kicsit fényezzem magam: noha a blog statisztikái nem verdesik az eget - ez nem is célja (nézzük csak meg ezt a posztot, ami kikerült az Index.hu főoldalára, majd megindult a szokásos flém-hullám) -, büszkeséggel tölt el a tudat, hogy több embernek nyújthattam közvetve vagy közvetlenül segítséget a nyelvtanulásban, annak megkezdésében, vagy motivációval annak folytatásában. És a dollármilliókat jelentő tízezres oldalletöltéseknél, bármilyen elcsépelten is hangzik, ez nekem sokkal többet ér. Köszönöm azoknak, akik szerény személyemhez fordultak tanáccsal, vagy segítségért - a jövőben is megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a lehető leghasznosabb dolgok kerüljenek ide ki. Persze a postaláda mindenki előtt nyitva áll. És ha már ilyen érzelmes hangulatba kerültünk, szeretném kihangsúlyozni annak jelentőségét, hogy milyen csodálatos emberekkel sikerült megismerkednem ezen médiumon keresztül! Már megérte elindítani ezt az egészet (pedig a blog.hu blogmotor jónéhányszor elgondolkodtatott, hogy elhagyom a "csodálatos" hazai vizeket)! 

Tehát a projekt több céllal is bővült:  nem csak az öt nyelv elsajátítása szempont, hanem a segítségnyújtás is (szerény kereteim között), melynek jutalma az új kapcsolatok számának gyarapodása! 

Kis kitérőnk után hadd magyarázzam meg a bizonyítványt: a tényleges spanyoltanulás valóban a blog indulásával esik egybe, angolul azonban, szerénytelenség nélkül, már akkor is elég jól tudtam. Viszont mégsem mondanám csalásnak az öt nyelvet, mert az angollal a 99%-os anyanyelvi cél a szint - tehát a tanulással nem csak hogy nem állhatok le, hanem jobban bele kell húznom. 

Egy ilyen relatív dolognál, mint a nyelvtanulás, viszonylag nehéz mérhető értéket felvenni, amin keresztül a haladást lehet szemmel tartani - szubjektív dolog. Ennek ellenére azonban megpróbálom pár szóban összefoglalni, hogy mi történt az elmúlt félévben a két első nyelvben:

Spanyol

Rengeteg különböző módszert kipróbáltam az elmúlt fél évben, melyekről rendszeresen be is számoltam (egy csomóról viszont még nem!) - voltak zsákutcák, voltak kiváló dolgok, ez persze mind relatív: nekem jól működtek, másnak lehet, hogy kevésbé fog. Lényeg a lényeg: a fél év alatt heti 10-12 órát tudtam átlagban spanyolozásnak szentelni, amivel elértem egy stabil, középhaladó alattinak mondható szintet - ez nagyjából annyit tesz, hogy ha a tisztelt natívok hajlandóak kissé lejjebb venni a 200-as fordulatból, akkor a mindennapi helyzetek mondjuk 70%-át képes vagyok felfogni. A helyzetekre való reagálás még korántsem ilyen kényelmes, de a beszéd fejlesztésének éppen csak nekifogtam - de nem haladok rosszul. Fél éven belül el fogom érni a kitűzött célt, ebben biztos vagyok. 

Ha esetleg Mexikó vagy Dél-Amerika egyéb zűrösebb területeire tévednék, már nem feltétlenül tudnának eladni szexrabszolgának, szókincsemet nagyjából 800-1000 szó közé teszem. Ennek megduplázása a cél, valamint magabiztos összefűzése. 

Helyzetemet egy kissé megnehezíti, hogy szinte az összes otthon használható nyelvtanulási módszer kifullad a kezdő szint tárgyalása után - innen már mindenkinek magának kell megtalálnia a hogyantovábbot, már ha akarja. Jogos lehet a feltevés, hogy ugorjunk egyből az élő nyelv élvezeteibe: tévé, rádió, natív barátok, újság, stb. Ám ezek feltárásának is érdemes tematikus módon nekimenni, nem csak úgy - Tim Ferris már bebizonyította, hogy egy ésszerű hozzáállással mennyivel megkönnyíthetjük a dolgunkat. Sajnos a "hogyant" pontosan nem írta le, de támpontokat adott, többek között ezekkel is szöszmötölök mostanában - ha egyszer végre rátalálok a saját stílusomra, onnantól kezdve szentül hiszem, hogy rakétasebeséggel fogok fejlődni. Az elmúlt hét azért is sikerült olyan gyászosra tanulás szempontjából, mert ezeken a dolgokon törtem a fejemet. Lassan lesz eredménye.

Kifejezetten utálom a nyelvvizsgákat és bizonyítványokat, meg a szintenkénti kategórizálást, éppen ezért nem is mondok olyat, hogy a középfokú feletti rész a célom fél éven belül - ez nem hiteles. Viszont a mindennapi helyzetekben a szövegértésemet (normál sebesség mellett) szeretném feltornázni 90%-ra, verbális kommunikációmnak pedig kellemes folyást szeretnék adni, még ha nem is a leggyönyörűségesebb óspanyol cirádákkal megtűzdelve. Első szempont mérésére egyszerű eszközt használok: bizonyára többen ismerik a "How I met your mother" címő szituációs komédiát - nekem ez elég életszerű jelenetet tartalmaz ahhoz, hogy ha fél év múlva megnézem és értem a 90%-át, akkor azt mondhassam, hogy elértem a célomat. Utóbbira pedig csak egyetlen mód van: spanyol ajkú nyelvcsere társam, Arantza, élő szóban fog megbírálni az idő lejártával. A célok megvannak, a helyes irány betájolva, vitorlát bonts! 

Angol

Az angoltanulásom nagyjából 12 évvel ezelőtt kezdődött, mikor az általános iskolai németoktatástól úgy megcsömörlöttem germánilag, hogy az első adandó alkalommal átnyergeltem az angolra. Műszaki középiskolától szokatlan módon magas óraszámban tanultuk a nyelvet (heti 6 óra), és egy kiváló tanárt fogtunk ki - nem csak tanárnak, de embernek is nagyon jó volt, bátran mondhatom, hogy Fejes Norbert indított meg a nyelvek csodálatos útján. Szorgalmas diák voltam, két év tanulás után pedig iskolailag és testületileg alkalmam nyílt egy hónapot Finnországban eltölteni cserediákként, ami meghatározó élménnyel bírt nem csak nyelvtanulásomra, de életemre is. Igaz, hogy

Finnországban az angol nem hivatalos nyelv, de mindenki olyan magas szinten műveli, hogy igazából majdnem olyan volt, mintha natívok között lettünk volna - legalábbis a saját szintünkhöz képest. Az idegen nyelven való kommunikációra való kényszerítettség csodákra képes - és volt is. Hazajövetelem után pár hónapon belül minden különösebb nehézség nélül középfokút csináltam (szóbelit - az írás számomra nem volt olyan fontos, csak így évek elteltével kezd egyre jelentősebbé válni). Az írásbelin ötödszöri nekifutásra sem engedtek át, érdekes módon mindig 58-59 pontom volt (60 ugye a határ), mikor kérvényeztem, hogy hadd tekintsem meg a dolgozatomat, mondták, hogy erre két hónap múlva van lehetőségem. Mivel időközben a főiskolai diplomához elegendő lett a középfokú "A" vagy "B" vizsga, ezért úgy döntöttem: a Rigó utca felőlem akár fel is robbanhat, én többet be nem teszem oda a lábamat. Nincs szükségem papírokra, amik a nyelvtudásomat igazolják. 

Nyelvgyarapodásomat jelentős mértékben köszönhetem a számítógépes játékoknak, valamint annak a ténynek, hogy 3 évig fordítóként dolgoztam, és dolgozgatok még a mai napig is - csodálatos szakma, hiszen ötvözi az otthonról dolgozás kényelmét a nyelvek és az írástudomány világával. Jelenleg a tolmácsi vizsga letételén gondolkozom, mert nagyon érdekel a szakma - tekintve, hogy Ausztráliában élek, ahol a magyarság száma nem is olyan kicsi, nem is lenne rossz dolog. 

Angolomról állíthatom, hogy stabil felsőfok, mind a beszélt, mind az írott része - azonban, amint azt már említettem, szeretném minél tökéletesebbre fejleszteni, amihez a különböző módszereket keresem. Sajnálatos módon nekem a szokásos dolgok nem működnek - nem érzek javulást attól, ha például sokat olvasok angolul. Ezért valami egyéni módszerrel próbálok majd rávilágítani a dologra, hogy hogyan lehet megugrani az utolsó lépcsőfokot - hogyan lehet majdnem anyanyelvű szintet elérni - záros határidőn belül. Egyelőre az Effortless English tűnik remekül működőnek - de sajnos már nem ezen a szinten. Viszont a spanyolom megturbózására remek támpontokkal szolgál. Angolozással nagyjából heti 6-8 órát töltöttem átlagban.

Lezárás

Nagyjából így állok most. A heti rendszerességű beszámolók megmaradnak, melyek várhatóan keddenként kerülnek ki. Természetesen továbbra is várok mindenféle tanácsot, hideget-meleget, szidást, elismerést, és persze sört minden mennyiségben lehet küldeni. A pilzeni típust kedvelem. Cím a szerkesztőségben.

(Mielőtt megvádolnának, hogy persze célországban könnyű nyelvet tanulni, meg biztos az egész napom ezzel megy el: nos nem. Másfél állásban dolgozom, mellette pedig főiskolára járok - ez itt most nem önfényezés, csak egyszerűen annak bizonyítéka, hogy mindenre van idő, csak csinálni kell. A későbbiekben szeretnék erről külön írni.)

Félretéve a mókát, remélem, hogy hasznosnak ítéltetik ez a blog, várunk mindenkit szeretettel. 

És hogy miért éppen "Öt év - öt nyelv"? Mert marha jól hangzik. És hogy miért ez az egész? Mert jó szórakozás.  

Kiváló tisztelettel,

Bálint

Tetszett ez az írás? Ne felejtsd el megosztani másokkal is!
| More