A tegnapi nap enyhe másnaposság miatt értékelhetetlenre sikerült, így a tanulás is kimaradt. Kíváncsian vettem elő ma újra az anyagokat - és meglepődve tapasztaltam, hogy úgy tűnt, mintha már évek óta nem tanultam volna. Ez megerősített a hitben, hogy igenis minden nap kell foglalkozni a tanulással - már ha tényleg eredményt akarunk elérni. Ha csak egy picit is, ha csak pár percet is, de tanulni kell, hogy ne essünk ki a ritmusból, hogy érezzük, hogy még benne vagyunk, hogy körülöttünk van az idegen nyelv aurája. 

Ugyanakkor még tavaly novemberben megfigyeltem a következőt: szorgosan hallgattam minden nap a Pimsleur spanyol leckéket, ám egyszer kimaradt egy teljes hét. Alig mertem utána újra elővenni az új leckét, mert azt hittem semmit nem fogok érteni - és nem! Meglepődve tapasztaltam, hogy szinte jobban értem a szövegeket, mint egy héttel előtte. Nyilván ebből nem következik az, hogy ha egy évet hagynék ki, akkor perfekt spanyol lennék. De valóban érdemes néha szüneteket beiktatni. Ahogy így visszanézem a statisztikáimat, kéthetente ki szoktam hagyni egy napot. Lehet, hogy ritkábban kellene többet kihagyni? Mindenesetre élek a gyanúperrel, hogy jó, ha néha szüneteltetjük a tanulást. Kérdés, hogy mikor és mennyit?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.