Nyilvánvaló, hogy a rendszeresség jó dolog - ha csak úgy általában beszélünk és ha a tanulást vesszük, akkor is. Ennek súlyát éppen a napokban vettem észre: mivel az mp3 lejátszóm megadta magát, kiesett pár nyelvtanulási szakasz. Az egészben az a pozitív, hogy máris érzem a hiányát, tehát mintegy rendszeres napi programmá vált az elmúlt hónapokban, és mikor ez megtörni látszik, a lustaság és felejtés szörnyetege elementáris erővel tör a felszínre. Részemről ezért is tartom fontosnak a folyamatos kapcsolatot az anyaggal. 

A negatív oldala nyilván egyértelmű: a betervezett menetrend máris csúszik (persze csak egy-két nappal, de hát ugye sok egy-két napból jön össze a több hónap). Nem tragédia, csak azért idegesítő. 

Mivel szeretem összekötni a kellemest a hasznossal, ezért főleg futás és utazás közben szoktam tanulni - ekkor egyfajta 'multitasking'-ban megy a dolog, és az ember máris úgy érzi, hogy jobban kihasználta az idejét. Mivel az említett mp3 lejátszó meghalt (ez is Sony volt), csak a számítógépnél tudok tanulni, ami mellett nehéz futni, de legalábbis körülményes. 

Megoldás: két mp3 lejátszó. A napokban láttam az egyik elektronikai áruházban egy névtelen mp3 lejátszót, 11 kerek dollárért - addig megteszi, míg egy rendes újat be nem szerzek.

A mai napi okosság tehát: mindig legyen B terv, és mindig legyünk rendszeresek. Megéri. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.